Psycho Symphony - "Skizoid"
- Különös káprázat -
Csukott szemmel beszélek a naphoz
Vakító vörösségben száguldanak
A szavak
Súllyuk nehezékként fogja vissza vágyaimat
Eleredt az eső
Éles pengéket repít a szél
Véres az arcom
Már nem érzem a fájdalmat
Vonaglók karolnak
Izzadt ölelés
Fojtogató lázálom
Halgatásom
Kibuggyant látásom
Akasztott angyalok
A semmire
Lógnak a fejem fölött
Választásom döntő kiáltás
A csendhez
Arcomra fagy
A hó csillogása
Rémületfestmény
A szóbanforgás
Páragyönygyeim cseppenként úsznak
Lépcsofoka a szélnek,
Kibuggyant kéreg
Álmos figyelgésem
Lopakodik
Szüntelenül várakozik
Türelmesen
Mint egy fénykabát
Álmos figyelgésem
Kibuggyant kéreg
Lépcsofoka a szélnek
Páragyönygyeim cseppenként úsznak
Dermedt a talaj
Lépteim alatt
Visszanézek...
Nem látok nyomokat,
Nemlétező fojtatásom
Átléptem többszörös sajátmagamon
S állok elébe.
- Bíbor színü királyság -
I. Sikolykert
Indulat,
Lüktető bámulat
Érzékien száguldanak visszhangjaink
A szélben
Hajnalszakadék,
Száguldás
Vak madarak lármája
Varázslatos álomképek
Az idő lassan megáll
A tenger közepében
Fájdalomszínekben pompázva
Homokot szórnak szemünkbe
Őzsikolytól zeng a hangok kertje
Hideg tekintet bámul a tuzre
Félek.
II. Rémpalota
Káprázatos fénypalotában
Szoborlepkék állnak, némán
Hálószemű kígyók vonaglanak,
Rémisztő a mélység
Félelmet rejtő csendzuhanás,
Esőmosta hangzuhatag
Szabad szellőkiáltás
Bíborszínü királyság
Vérző test egy keretben
Haláltánca mély sóhaj
Elhagyni a rácstestű kamrát
Átlépni a tükör sugarán
Gyönyörkertben várakozni
Megnyugvó szédület
Verejték mossa arcomat
Véghez közeledő a beteljesülés
Az út végén éjszakadék,
Vérzik a test a sikolytol.
Psycho Symphony - "Csendes zuhanás"
- A király -
Meggörbült a templom tornya
Kifeszítve állok elötted,
Méreg a véres nyálad
Mit belém fecskendezel
Szeretném és kívánom szabadulásom
Oltárodon szétnyilt testem megremeg,
Vörös levem megered
És nem szabadulok meg tőled
Vérem örökre szádba csorog
Örök kudarc - mennék -
Felnyitva örzöd sebem
Eleven táplálékod véded
Megkóstolom és ízlelem tested
Érzem nyálad keserű ízét,
Áldalak és imádlak
Sötétség.
- Kisértések-
Úgy szemlélem magam
Mintha egy tükör elött állnék
Szeretnék a multban repdesni
A multban repdesni
Mint eltévedt pillangó,
Szürkélkedő veréb szemeivel
Szemlélni a világot
A tükrön túl lépdelni,
Érzésektől vedleni,
Élvezni a forró vér okozta gyönyört.
- A gyönyör temploma -
Meglett
A kép és a képzelet
Vörös sugarak özönlenek a térböl
El akarom hagyni a magaslatot
Zuhanni a mélybe
Szélhasogatástól vérezve
Meglepett a képzelet -
Elhagyom a magaslatot
Szélhasogatástól véresen
Zuhanok a mélybe
A gyönyör templomához értem.
- A falakon túl -
Realitás, megöllek
Álmaim felhőin
Szabadon lebegnék
Álmodj a holdfényben
Engedd szabadjára gondolataidat,
Élj a fényben amit tollük kaptál
Most nem zavarhat meg senki
Süllyedsz mélyen a tudat alatt
Érzéseidet egyre tisztábban látod
Befeketített erkölcsök
Gázolnak álmaid világába,
Látomásaid az orületbe kergetnek
Álmaim felhőin szabadon lebegek
Nemzedéked missziója
Csak halványan tükrözi azt
Amire képes vagy.
- Beárnyékolva az élettel -
Árnyék fedi homlokom
Kép lapul a kézben
Rég volt a szép múlt
Csak egy mosoly tekint vissza rám
Holdfény surran be az ablakon
A falon képek lógnak
A látvány homályos
És a múltból tükröződik vissza
Hajnalban egy kék sugár szólt hozzám
Árnyék fedi homlokom
Kép lapul a kézben
Ma van a holnapja
Hogy élve halok meg
A padló meg reccsen
A lepkék is mind itt vannak
Már csak egy valaki hiányzik
Hol késhet ennyit?
Hajnalban egy kék sugár szólt hozzám
A gyermek akire vársz
Soha nem tér vissza
Már halott.
- Vérszomjas vágyak -
Hangokat hallok
Távoli és kegyetlen
Sötét napsugarak kínzásának kitéve
Pillantok
Szürkére festem a világot
A tükrön túlról
Szerelemtűkkel szaggatják
Hártyáimat
Gyertyák magaslanak a szürkülő térben
Gyilkolnom kell
A tükrön túlról
Szerelem tűz emészti vágyaimat
Gyertyák magaslanak a szürkülő térben
Gyilkolnom kell
Magas bokrok levelei csapdossák arcomat
Melegen süvít a szél
Gyilkolnom kell
Álnokul nedvszomjas
Vágyakat ömlesztek
Irántad
Szürkére festett világomban…
Gyilkolnom kell
Önmagam.
- Álomba merül a valóság -
Ordít a kín az esőben
Fájdalom és öröm,
Mindkettő jelen van
Csukott szemmel vár
Egy viharos hajnalon
A kikötőben a hajók készen állnak
Sugárzik a fény
Nagy a tolongás
Megpillantotta a valóságot
Nagyon figyelt
Szótlanul állt és remeget
Fülébe suttogták:
A könnyek tengerében
A gyerekek félnek
Szeretnék repülni a múltban
Van az égen egy felhő
Az út végtelen.
Könnyekbe borulnak szemeim
Megjelennek elmosódva mindazok
- akik csak jót akartak nekem -
Felcsendül egy dallam
Siratódalt játszik mindenki
Könnyeznek a fák
Az indulásomat jelzik
Van az égen egy felhő
Szabad madár
Szellő
Piramisok homályát
Fájdalom könnyei borityák
A misztikus zene
A folyó mélyéről zeng.
