Shapeless Webzine ( www.shapeless.it ) july 2004
PSYCHO SYMPHONY - Silent Fall

Lo sport preferito dai metallari č quello di vantarsi di non seguire le mode, di non avere i pregiudizi che flagellano il mondo. Due buoni propositi, che purtroppo restano validi solo a parole nella maggior parte dei casi. Negli anni '80 questi discorsi potevano avere un minimo di fondamento, in quanto gli appassionati di musica metal avevano un ruolo attivo nella scena, cercandosi i gruppi fighi e facendoli conoscere ai loro amici corrispondenti in giro per il mondo. Grazie a queste cose i Testament erano famosi ancora prima di firmare un contratto, grazie a queste cose i Sepultura sono riusciti a firmare per la Roadrunner (e quindi a regalarci un bel numero di album fighi), grazie a queste cose i gruppi thrash dell'Est Europa riuscivano a superare la cortina di ferro dell'epoca e farsi conoscere anche nel resto del mondo. Ora invece le cose sono cambiate radicalmente: la maggior parte dei metallari č di indole puramente passiva. Sono molto pochi quelli che badano principalmente alla qualitŕ di quello che ascoltano, e sempre piů quelli che guardano solo alle apparenze. E' grazie a questi caproni smidollati, imbecilli ed incoerenti, che la scena maggiore del metal si sta soffocando da sola (non esiste praticamente nessun gruppo nuovo che abbia esordito dopo il 2000 e che sia riuscito a farsi notare, e siamo a metŕ 2004!) ed i gruppi giovani che hanno qualcosa da dire restano insabbiati dalla noncuranza generale.
Gli Psycho Symphony sono un gruppo proveniente dalla Romania, precisamente dalla Transilvania. Se al Gods avessi fermato un po' di metallari chiedendogli se volevano ascoltare un gruppo dalla Romania, allora credo che almeno il 70% avrebbe risposto con qualcosa del tipo "Romania? e che cazzo di buono puň fare un gruppo della Romania?". Se poi ci avessi aggiunto che facevano progressive thrash, allora mooolto probabilmente un sacco di pagliacci mi avrebbero riso dietro. E questi sono i primi che vanno in giro vantandosi di essere metallari, di non avere pregiudizi e di essere dei reietti della societŕ perché pensano con la propria testa (ahahahah, aggiungo io). Se tu che stai leggendo sei tra questi, credo sia ora di renderti conto di non aver capito un cazzo di niente.
Dicevo, gli Psycho Symphony sono un gruppo della Romania, suonano progressive thrash metal, e questo "Silent Fall" č il loro primo album del 1997. Sottolineo 1997. Ora, come mai in questi 7 anni nessuno fuori dalla Romania č arrivato a conoscerli? Come mai se si cerca con google non esce una sega di informazione su di loro? Come mai ho dovuto metterci un sacco di mesi e di ricerche in stile investigatore privato per entrare in contatto con questi ragazzi e portare a casa i loro lavori? La risposta č semplice: la colpa č di tutte quelle larve che seguono in maniera passiva la musica metal. Non č possibile che in 7 anni un album cosě figo sia rimasto totalmente sconosciuto. La cortina di ferro si č spostata: una volta era tra l'Europa dell'Est e quella dell'Ovest, mentre ora si trova tra il cervello ed il resto del corpo dei metallari.
Chiuso lo sfogo personale, passo alla parte descrittiva della rece. "Silent Fall" era stato stampato solo su cassetta dalla etichetta rumena Audio Pro Records. Prima di esso gli Psycho Symphony avevano registrato due demo, da cui hanno ripescato 5 delle 7 canzoni di questo album. La line-up che ha registrato questo album era composta da Emil Gherasim (voce e chitarra), Attila Mogyorós (chitarra), Róbert Gindele (basso) e Gábor Gindele (batteria).
Lo stile dell'album rientra nel cosiddetto progressive thrash, ossia un thrash metal molto articolato e tecnico. Qui sono presenti anche molte influenze derivanti dal progressive anni '70, non a caso l'alone di Robert Fripp č presente dietro a molti intrecci ritmici. Il progressive non č l'unica influenza, vanno aggiunte anche la musica psichedelica, il jazz, qualcosa di musica classica in alcuni spunti dei fraseggi chitarristici, ed ovviamente il thrash intelligente di gruppi come Voivod e Mekong Delta. Il risultato finale perň non ricorda nessuno di questi gruppi. Se dovessi fare un nome, allora direi che mi ricordano i Thought Industry di "Songs For Insects", ma solo in maniera marginale. La grande dote degli Psycho Symphony č quella di aver raggiunto uno stile personale sin dalla prima uscita, e di mantenerlo in ogni singolo istante: se ascoltate una loro canzone, allora poi sarete in grado di riconoscerli subito senza esitazioni.
Le canzoni sono molto articolate, la sezione ritmica dimostra una fantasia paurosa. Il basso non si lancia in parti troppo astruse, spara poche note ma al posto giusto, spiazzando sempre. La batteria fa un festival di controtempi e tempi dispari, i giochi sui piatti sono spettacolari, e Gábor non sfrutta mai né la doppia cassa né le rullate sui tom (probabilmente perché aveva un set cosě striminzito che manco poteva farlo...). Anche i riff sono belli tosti e vari. Ma nonostante tutte le figure articolate a livello ritmico, la musica degli Psycho Symphony mantiene una buona scorrevolezza, le canzoni si apprezzano sin dal primo ascolto. Da questo punto di vista mi ricordano i nostrani Hypnotheticall. Questa proprietŕ č data dalle linee melodiche del cantato, e dai vari stacchi strumentali. La voce di Emil č piuttosto strana, non saprei a chi paragonarla, ma sta di fatto che ha un impatto quasi psichedelico, e le sue linee si stampano in testa praticamente al primo ascolto. Inoltre, quando Emil non canta, c'č sempre una linea melodica in primo piano, spezzettata e variata in continuazione, ma ruffiana al punto giusto per non far pesare la complessitŕ delle ritmiche. Se al primo ascolto "Silent Fall" si lascia apprezzare, poi con gli ascolti successivi si scoprono un sacco di dettagli e di soluzioni spettacolari, come le nacchere alla fine di "Reality Falls Asleep".
La produzione č la cosa peggiore dell'album purtroppo. Gli strumenti si seguono tutti senza problemi, ed in fin dei conti i suoni scelti si adattano bene all'atmosferza psichedelica e schizoide del gruppo. Il problema č che il tutto manca di potenza, i suoni sono un po' scarni e poco incisivi. La confezione non so come sia. In mano ho un CD-R con stampata la copertina della cassetta.
Insomma, "Silent Fall" č una gemma veramente clamorosa, uno di quei dischi che ad ascoltarlo si comincia a bestemmiare dietro a tutte quelle etichette che mettono sotto contratto i cloni dei cloni, solo per abbindolare i metallari imbecilli e fregargli soldi. Questo album č praticamente senza difetti dal lato compositivo, con una produzione di qualitŕ avrebbe meritato 10 pieno. Ed avrebbe meritato di uscire per una etichetta di punta, diventando top album su tutte le riviste. Cosě non č stato purtroppo. Ma siete ancora in tempo per supportare il gruppo, svegliatevi che č ora.

Reviewer: teonzo - Luglio 2004
Voto: 9

Hungarian Metal Hammer/No.148 (2002/10)
Psycho Symphony - Schizoid

Kevés anyag van, amit annyira (és oly' régen) vártam, mint a Psycho Symphony-é. Ugyan a Schizoid csupán két dalt tartalmaz (Strange Illusion, Purple Coloured Kingdom) - ám 20 percnél is hosszabb az egész! A csapat lényegében ugyanazt az irányt vitte tovább, ami a 97-es The Silent Fall albumon is jellemezte őket, csak most erősebbek mint valaha.
Ha elmondom, mik a P.S. legnagyobb hatásai, lesznek, akik azonnal érteni fogják, miről van szó. A korai Psychotic Waltz, a legelborultabb sci-fi korszakos VoiVod, valamint a német techno (azaz progresszív) thrash legnagyobbja, a Mekong Delta legkomplexebb, legészbontóbb nótáit idézi leginkább az erdélyi srácok zenéje. De nem árt megemlíteni a Cynic és a Watchtower nevét sem, és az sem kétséges, hogy a King Crimson, sőt bizonyos komolyzenei művek is tanítói, mesterei voltak a csapatnak. Mindezek a hatások sokszor elég világosan megmutatkoznak, még ha annyi is a váltás, a témahalmozás a dalokban, hogy egyetlen ismerős hangzás sem tart túl soká. Mondhatjuk, a Psycho Symphony-nek meg van a saját hangja. Amiben az is közrejátszik, hogy a fentebb említett bandák java már nem létezik, vagy manapság más vonalat visz. A jelenkori mezőnyből talán még a Spiral Architect játszik leginkább hasonló zenét.
És hogy milyen is ez a zene? Skizofrén, őrült szimfónia, ahogy a zenekarnév és az anyag címe mutatja. Elképesztően komplex, ezernyi különféle témából felépülő, mégis valami egységeset alkotó muzsika, mely maga az őrület. Ha a zene vagy a szövegek nem győznek meg erről, hallgasd meg akkor, amikor teljesen szét vagy esve, mert annyira fáradt vagy, vagy annyi a bajod, vagy akármi - és rájössz... Ugyanakkor midenképpen metal ez a zene, leginkább thrashes és pszichedelikus, és nem feltétlenül modern - de ez a fajta zene, ami már valóban nevezhető művészetnek, ez független a kortól. Függetlenné teszi a sok, bámulatosan összefűzött részlet, meg mindaz, amit kifejez, amit hordoz. El kell merülni benne; de nem kell hozzá jazz-konzi-végzettség, hogy élvezni tudd - bár kétségtelen, hogy aki valóban tud zenélni, az csakis elismerően szólhat az erdélyi négyes munkásságáról. Mert káprázatosan tudnak zenélni a Gindele tesók (Gábor dobos és Robi basszer), Gherasim Emil énekes-gitáros és Mogyorós Attila gitáros. Mégis, ha elmerül egy kicsit az ember a zenében, ha meghallgatja jópárszor, egyszerre azt veszi észre, hogy ismeri, hogy tudja, mikor mi következik. Emil éneke egyébként óriásit fejlődött, különös, sokszor álmodozó dallamai néha olyanok, mintha megfordított felvételről szólnának - mégis megszerethetőek. És vannak agresszívabb dolgai is, meg félelmetes suttogások, valahonnan az örvénylő zene mélyéről...
További fejtegetések helyett már csak annyi: a Psycho Symphony-nak ott a helye a világ progresszív metal élvonalában, a kultikus csapatok közt (hisz' ezt a zenét azért nehéz lenne annyi embernek eladni, amennyien a Dream Theatert szeretik...), és nagyon remélem, hogy ezzel a kétszámos anyaggal sikerül is elérniük valamit.

Reviewer: Uzseka Norbert

Negura Magazine 9/10/2002
Psycho Symphony - Schizoid

Psycho Symphony is a cult underground band emerging from Romania. Yes, it's cult just for a couple of guys that saw the performing on stage around here (and I had this pleasure several times), but it none the less it's a cult band! They perform a progressive music, transgressing genres like Techno Thrash or Death. They are among the very few than actually can be compared with bands like Cynic, Mekong Delta, Coroner, Death. and not just by the amazing technical skills they all possess, but also by the amazing structural complexity of their music and their obsession for every detail (for example they worked about 3 years on the 2 tracks of this EP). Believe me, I'm not praising them here just because they are Romanian and I know them, they're actually something I can always brag with to anybody with total pride! Each member in this band is a musical genius, no doubt, whether on guitars, bass or drums (Gabi being by far the best Romanian drummer). Don't think though they're blessed just with technical skills, cause composition is their strongest point. Psycho Symphony is a very fit way of describing both their musical and lyrical identity. It's something intense and complex at the border of total madness, so I guess many can't take it, but if you want to listen something you never heard so far, try this! The production is unfortunately not good at all. You can still guess the impressive music behind it, but you can't fully enjoy it. But I promise you here I'll personally do my best so that next time I'm writing something about them, everything will be totally professional, just the way they deserve it.

Heavy Metal Magazine (RO)
PSYCHO SYMPHONY
" Schizoid" - demo / 2002

Să ridice mâna sus cine a mai auzit ceva de Psycho Symphony in ultimii ani! Ei bine, uite ca eu nu, dar nu-i nimic, căci spre CD player-ul meu s-a abătut "Schizoid", straşnicul EP, ultimul din panoplia Psycho Symphony. Înregistrările vocii, chitarelor, basului si a diverselor efecte au fost făcute în studioul propriu al baieţilor din Carei, iar tobele au fost trase separat în studioul Digital Prest, tot din Carei. Peste acest subiect aş vrea sa trec mai instantaneu decât o cafea solubilă, pentru că aspectul audio îngroapă într-un beci insalubru o muncă elaborată ce nu poate fi apreciată la justa ei valoare. Din punct de vedere muzical, Psycho Symphony sunt aşa cum îi ştiţi, iar dacă nu-i ştiţi e mare păcat! Una dintre cele mai tehnice trupe din România nu s-a dezminţit şi cele două compoziţii de pe EP au aranjamente extrem de complicate ce te ţin în priză pe tot parcursul celor aprox 20 minute de muzică. La aceste piese destul de lungi (una de cca 7 min şi cealaltă de cca 12 min), mă aşteptam ca solourile instrumentiştilor să fie la mare preţ, însa nu este aşa. În compensaţie, desele ruperi de ritm, trecerile bruşte de la furie totală la melancolie, schimbările de masură şi ţesăturile complicate ale materialului suplinesc această doleanţă. Într-o primă fază nu am putut aprecia decât excelenta evoluţie a secţiei ritmice constituite din super drummerul Gábor Gindele şi basistul Róbert Gindele, pentru că aceste două instrumente le acoperă fără drept de apel pe celelalte. Pentru ca în sfârşit să te bungheşti ce se întamplă cu chitarele şi vocea, trebuie o alta audiţie, cu urechile ciulite şi orientate în mod special către acest subiect... Nu-i nimic, am verificat eu: chitara e OK, vocea... mmm.... Să zicem... Foarte mişto mi se pare coperta discului, desenul fiind în asentiment cu artificiile muzicale gen Atheist, Cynic, Death, Dream Theater s.a.m.d.

vote: 9
Reviewer: Noni Hutterer

www.ragyogas.hu / 2002. 10. 13. (online metal webzine)
PSYCHO SYMPHONY: Schizoid demo (2002)

Watchtower, Atheist, Voivod, Cynic, King Diamond, Depressive Age, korai Psychotic Waltz, Eclipse, Spiral Architect, Antithesis, Mekong Delta - az elkövetkező sorok elsősorban azokhoz szólnak majd, akik ismerik és szeretik ezeket a bandákat. No, nem mintha az erdélyi négyesfogat bármelyiküket is koppintaná, mert erről szó sincs. Egyszerűen csak ezekkel a nagy elődökkel ill. kortársakkal áll zenei/eszmei/hangulati rokonságban az, amit ez a négy elvetemült emberke művel. A mutatvány neve tehát eszehagyottan komplex, progresszív metal, melyben thrashes riffelések éppen úgy hallhatóak, mint King Crimson-ihletésű, vagy akár fúziós/jazzes fordulatok; és persze szinte minden egyéb is, ami e két véglet között megtalálható. Ez a felvétel ugyan mindössze csak két nótát tartalmaz, azonban a játékidő így is 20 perc fölé nyúlik, tehát bőven van min csemegéznie a hallgatónak. Arról nem is beszélve, hogy a csapat ezzel a felvétellel tartalmasabb, és egyben magasabb rendű zenei élményt nyújt, mint sok zenekar akár öt-hat nagylemezzel, vagy éppen egy teljes életművel a háta mögött.
Ahogy a név is utal rá, ez itt bizony totális, súlyosan pszicho hatású agymenés, amely igazából nem is a zsenialitás és az őrület közötti határon táncol, hanem egyszerre teszi érvényessé magára mind a két kategóriát. Döbbenet, hogy a zenészek milyen megtekert dolgokat facsarnak ki a hangszereikből, döbbenet, hogy micsoda elmebeteg és agyzsibbasztó hangulata van az egésznek, döbbenetes a gitáros/vokalista Gherasim Emil hipnotikusan kígyózó énekstílusa - és döbbenet, ahogy ez az egész őrületesen megcsavart hangkomplexum végül mégis nagybetűs Zenévé áll össze. Méghozzá micsoda zenévé! Ennek a csapatnak simán ott a helye a fent említettek ligájában, zenei szempontból, és invencióikat-ötletességüket tekintve egyaránt. Egyszerűen zseniális a Psycho Symphony, és ez még akkor is átsüt, ha a felvétel nem szól úgy, mint mondjuk egy Morrisound stúdiós Atheist vagy Psychotic Waltz album. A körülmények per pillanat ennyit tettek lehetővé, és ennek fényében csak még inkább kincsként kell tekinteni erre a már tíz éve (!!!) létező brigádra.
Maga a zene igazából nagyon hasonlít a '97-es keltezésű, első (és eleddig egyetlen) lemezük, a zseniális Silent Fall világára; aki azt netán ismeri, az nyugodtan a nyomába eredhet a Schizoid-nak is, csalódás kizárva. Az azóta eltelt években egyébként Emil éneke változott még talán a legtöbbet: furán lebegős, agyas, helyenként Snake-es/Buddy Lackey-s stílusát ezúttal már tébolyult suttogásokkal vagy éppen extrémebb üvöltésekkel is gazdagította. Szokni kell a dolgot, az biztos, de ha az ember egyszer elkapja a fonalat, akkor onnantól már nincs probléma. A dalok közül talán a hét és fél perces Strange Illusion a konkrétabb, emészthetőbb - no, de persze ez sem átlagos mércével értendő ám!:-) Egyébként talán ez a keményebb, thrashesebb, és egyben homogénebb tétel is a kettő közül, helyenként Voivod-ízű hatásokkal a harmóniamenetekben. Mondjuk itt is olyan ritmikai csavarások, meg beteg gitárhangok vannak, hogy ember legyen a talpán, aki legalább harmadszorra-negyedszerre értelmezni tudja a hallottakat. De hát ebben a zenében pont ez a jó: akár még századszorra is képes meglepetésekkel, apró kis finomságokkal szolgálni! A két részes, tizenkét és fél perces Purple Coloured Kingdom pedig még ennél is nehezebb dió: itt aztán tényleg minden van, eszelős thrash témáktól, metalos ikerszólóktól jazzes meg King Crimson jellegű borulatokig, idegborzoló üveghangokig - és zaklatottságtól éteri nyugalomig, halk suttogásoktól fogósabb énektémákon át kiakadt üvöltésekig. Elképesztő, na! Igazából nem is tudom leírni, mi mindenféle érzéseket képes kelteni bennem ez a muzsika; de az biztos, hogy összes bonyolultsága, tekervényes komplexitása ellenére sem fárasztó. Sőt, igazából minden meghallgatás után úgy vagyok vele, hogy kicsit másnak, kicsit többnek és gazdagabbnak érzem magam, mint annak előtte. Ez pedig óriási, nagyszerű dolog!
És nagyon-nagyon jó lenne, ha ez a demo (számomra az év demója!) betölthetné eredendő küldetését, és egy olyan szerződést találnának vele a srácok, ami tényleg méltó lehetne a teljesítményükhöz. Pl. az amerikai Laser's Edge kiadó, ahol a Spiral Architect, a Zero Hour, meg újabban a mi Nemesis-ünk is van, optimális lehetne a számukra... Csak bizakodni és szurkolni tudok, hogy sikerüljön nekik az áttörés!
!!! KÖNYÖRGÖM, VEGYÉTEK ŐKET ÉSZRE !!!

Reviewer: Schmidt Péter (Sch-dt)

Hungarian METAL HAMMER (HU). No.137 (2001/9) & www.ragyogas.hu (online metal webzine)
Psycho Symphony - " Silent Fall " (Audio Pro/Transylvanian Music Production '97)

Az erdélyi illetőségű zenekar első, és eleddig egyetlen albuma ugyan nem tegnap, hanem még '97-ben jelent meg, de mivel hozzám csak nem rég jutott el (hála érte az After All-os Oláh Szabinak!), és említésre méltó anyagnak tartom, mégis írok róla. Elsősorban azok figyeljenek most, akik rá vannak izgulva az olyan zenékre, mint például a korai (első két albumos) Psychotic Waltz, a Voivod, a Mekong Delta, a Cynic, a Depressive Age vagy az Atheist. Komplex, thrash-es hatásoktól sem mentes progresszív metalt művel ugyanis a négy srác, nagyjából az említett zenekarok által lefektetett alapokra építkezve. A bő háromnegyed órányi matéria persze nem szól (a körülmények ismeretében nem is szólhat) úgy, mint teszem azt egy Morrisound-os Atheist vagy P. Waltz cucc, de a sound azért így is bőven kielégítő. Meg aztán a lényeg úgysem ez, hanem maga a muzsika, az pedig klasszul ott van a szeren. Rengeteg tördelésre, ritmusváltásra kihegyezett alapokra érkeznek a Voivod-osan agyas gitárharmóniák, a facsart, thrash-es riffek, a virtuóz, megtekert szólók, valamint Gherasim Emil gitáros/vokalista emitt Snake-et, amott meg korai Buddy Lackey-t idéző énekdallamai. Hagyományos, refrénes nótaszerkezetekről nem nagyon beszélhetünk a Psycho Symphony esetében - valami olyan jellegű komplexitást kell ehelyett elképzelni, ami mondjuk a Spiral Architect tavalyi bemutatkozó korongján lett CD lemezre préselve. Kiszámíthatatlanul örvénylő, minden fordulatában meglepetéseket rejtő hét dal került felvételre a nagyváradi Audio Pro stúdióban; a hangzás ugyan nem száz százalékos, de a nóták minőségét ez cseppet sem befolyásolja. A srácok az évek során nem kevés tehetségkutatóról hoztak el nagyon szép díjakat, és a virtuóz, végletekig csiszolt, nagy odafigyelést igénylő zenét hallgatva ezen nincs is mit csodálkozni. Dalokat kiemelni hirtelen nem is tudnék: annyira ezerszínű és szövevényes mindegyik, hogy ennek nem sok értelme volna. Talán csak az énektémák nem ülnek mindenhol teljes mértékben, ezt leszámítva azonban nagyon ott van a szeren a csapat. Nem tudom, mi lehet mostanában a srácokkal - mindenesetre a magam részérol akár azonnal is vevő lennék egy következő hangzóanyagra.

vote: 9
Reviewer: Schmidt Péter (Sch-dt)

Hungarian METAL HAMMER (HU).No.97, 1997/10.
Psycho Symphony - " Silent Fall " ('97)

" Az erdélyi Psycho Symphony tagjai azzal nyomták kezembe első kazettaalbumukat, hogy halgassam meg, de inkább ne is irjak róla mert nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Hát, bocs, de szerintem van olyan jó, hogy irjak róla! Ahogy a banda neva is sejtetni engedi, bonyolult, nehezen befogadható muzsikát játszik a 4 srác. Mekong Delta, régebbi VoiVod, korai Psychotic Waltz: ezzel körül is irtam a cuccot. Ultrakomplex metálzene ez, eszement borult, de aki birja az említett bandákat, az ne hagyja ki a Psycho Symphony - t,hisz oly ritka az efféle banda, mint a fehér holló.
A Gindele tesók " nemlétező " ritmusokat hoznak, Mogyorós Attila és Gherasim Emil pedig olyanokat gitároznak, amiket a hagyományos rockzenei sulikban valószínüleg tiltanak, ha-ha!
Nem tökéletes persze az anyag, főleg Emil énekével vannak gondok. Nem rosz de nem is jó. Ide vagy egy nagy hangterjedelmű, őrűlt énekes kellene, vagy pedig valami nagyon durva hang, mondjuk Meshuggah vagy Cynic módra. Vagy 5 - 10 effekt, amikkel egyűtt új távlatok nyílnának Emil éneke előtt! De, enyhe biztató vállveregetéssel egyűtt, a Silent Fall is 9 pont. "

vote: 9
Reviewer: Uzseka Norbert

Hungarian METAL HAMMER (HU) No.82., 1996/7.
Psycho Symphony - " The Killing Look " - demo'96

" A név alapján nem is vártam mást, mint thrashben gyökeredző, komplex progresszív metált. Meg is kaptam, ám vegyes érzelmekkel viseltetek a kedvenc zenei stílusomban alkotó zenekar jelen alkotása iránt. Rengeteg kiváló ötletet, zenei fordulatot halmoztak fel a hatszámos demóra, de néhány részlet gátolja a mű teljes élvezetét.
Az egyik a csapat anyagi helyzetével magyarázható kiforratlan hangzás, ami ezt a nehezen emészthető muzsikát irritálóvá tudja torzítani. Ám ezen felül lehet emelkedni-főleg a szellősebb témáknál -, amikor az ember a Psychotic Waltz-ot, Watchtowert, Voivod-ot, Sieges Even-t, Cynic-et idéző témákban gyönyörködik. Viszont nehezebben bocsátható meg az énektémák kidolgozatlansága, kiforratlansága. Sajnos ez erősen ront az igéretes összképen.
Ha egy kimunkált énekmegoldásokkal felvértezett anyagot profi stúdióban rögzítene a négyes, akkor állandó vendége lenne a magnómnak a Psycho Symphony kazettája, mert kiválóan, izgalmasan zenélnek. Nem véletelen, hogy 1993 óta négy tehetség kutató versenyt is megnyertek Romániában, ahol azért elég erős a metál mezőny. Várom a következő a nyagot!"

Reviewer: Szarka József