'press': - reviews about releases - reviews about live -
- interviews -



Many thanks to all who have made the reviews, the critics and for support...



REVIEWS

- about "The Killing Look', "Silent Fall" and "Schizoid" -

Psycho Magazine - PL (www.psychozine.eu)

PSYCHO SYMPHONY - Schizoid

Dużo czasu potrzebowałam, aby oswoić się z zawarto¶ci± tejże EP - ki, jest to materiał niezwykle złożony, pokręcony i jak sam tytuł wskazuje schizoidalny. Na kr±żku znajduj± się dwa utwory: "Strange Illusion" oraz dwuczę¶ciowy "Purple coloured Kingdom". Oba kawałki s± naprawdę bardzo dobre pod względem technicznym, charakteryzuj± się one cał± gam± przeróżnych przekładni, zmian tempa czy też melodii jednak od pocz±tku do końca wszystkie elementy s± ze sob± wy¶mienicie zespolone i nie da się ukryć, że każdy ma swój własny niepowtarzalny charakter.
I tak "Strange Illusion" jest utworem do¶ć stabilnym i przewidywalnym, jednocze¶nie oddaj±cym doskonale zintegrowan± pracę instrumentów. Wokal to szeroka paleta przeróżnych tonacji głosu, od wysokich chóralnych ¶piewów po niskie złowieszcze szepty, ciekawy efekt powstaje gdy oba te wokale nakładaj± się na siebie. Natomiast w "Purple coloured Kingdom" dziej± się naprawdę dziwne rzeczy. Jest to kombinacja prawie wszystkich możliwych dĽwięków, jakie tylko można wydobyć z instrumentów. W jednej chwili można rozkoszować się delikatnymi szarpnięciami w struny a już w następnej obraz sielanki zostaje zburzony przez mocne i dono¶ne uderzenia w bębny. Czę¶ć wokalna jest bardzo zbliżona do utworu poprzedniego, jednak tutaj ¶piew wydaje się być nieco bardziej gniewny.
¦miało rzec można, iż każdy z członków zespołu jest muzycznym geniuszem, w obydwu kompozycjach można usłyszeć spor± dawkę ich talentu zarówno instrumentalnego jak i wokalnego, duży plus należy się im także za pomysłowo¶ć.
Z pewno¶ci± wielk± zalet± tego albumu jest jego inno¶ć i chociaż "Schizoid" nie jest produktem dla mas, to warto się z nim bliżej zapoznać a dla miło¶ników psychodeliczno - progresywnego grania album ten będzie nie lada gratk±.

Dodane: April 3rd 2007
Recenzent: AGNIESZKA KOWALSKA
Odsłon: 9
www.prowler.wordpress.com/2006/09/23/psycho-symphony-schizoid-silent-fall/

Psycho Symphony - Schizoid & Silent Fall

Basically Romania's answer to Cynic, Psychotic Waltz and similar bands. They play psychedelic progressive metal (according to their homepage :P), and have pretty long and eventful songs.

Pretty much every metal album released in Romania has terrible production; the situation has been improving a bit for the past few years but we're still struggling. While this works for ultra-kvlt bm such as Negura Bunget, it almost ruins Psycho Symphony's music - you have to be pretty patient and tolerant at first in order to enjoy this stuff.

The live setting is where this band shines. I've been to two of their shows, and the first is by far my favourite club concert experience ever. They really give life to the songs, and take you for an awesome ride, if you're up to it. For a Romanian to witness this kind of music being played is pretty special.

Here's their 2 CD releases in an easy-to-grab pack (if the link is down, post a comment for a reupload); I'd suggest you start with the 2002 album. I'm definitely buying Schizoid the next chance I get

Posted by prowler under Music
www.roughedge.com

PSYCHO SYMPHONY
Silent Fall

Psycho Symphony's "Silent Fall" is free form, jazz-infused metal. A torrent of sound virtually explodes from this release and, if you're bored listening to this, you must be dead.

"Silent Fall" reminds me of Frank Zappa and Les Claypool; however, Psycho Symphony has a harder edge to their presentation. It may even be a little more peculiar than Zappa and Claypool and, hence, a bit too out there for me. Still, although it may not be my cup of tea, I do like the strangeness of it and I do respect the talent and daringness of the band. You've got to like any band who calls themselves a "Psychedelic Progressive Metal Band from Transylvania."

Reviewed by Snidermann
Underground Empire (DE) june 2006 (www.underground-empire.com) &
"HEAVY oder was?" Magazine (number 92. E 4389 / Metallic Underground - 28.06.2006)
www.heavy-oder-was.de

PSYCHO SYMPHONY
Schizoid
(2-Song-CD-R: Preis unbekannt)

Die Rumänen PSYCHO SYMPHONY konnten bereits eine Full Length-Platte namens "Silent Fall" veröffentlichen, doch seither hat es für das Quartett nur noch zu einer 2-Song-Demo-CD gereicht, da die Studiokosten im Heimatland der Band immer noch astronomisch sind. Darüber hinaus kann die Aufnahmequalität wahrlich nicht mit westlichem Standard mithalten, doch die Musik von PSYCHO SYMPHONY ist faszinierend ausgefallen: Die Band spielt Progressive Metal wie in jenen Tagen, als man dafür noch lieber den Ausdruck "Techno Thrash" verwendete, denn ihre Songs muten wie eine Mischung aus frühen SIEGES EVEN, MEKONG DELTA, WATCHTOWER, CYNIC und SECRECY an, gehen teilweise fast schon jazzig zur Sache und sind garantiert nicht für den Straight-Ahead-Metaller geeignet. Wer indes auch heute noch einen Sinn für technischen, wenngleich etwas antiquiert wirkenden Metal hat, sollte auf der Bandhomepage zumindest in die drei verfügbaren Soundschnipsel reinhören.

gute alte Vertracktheit

Reviewer: Stefan Glas
Metal Perspective (GR) august 2005 (www.metalperspective.com)
Psycho Symphony - "Silent Fall", "Schizoid"
[Self-financed, 1997, 2002]

Psycho Symphony are hailing from Romania and they began in 1992.They initially started as a trio, but soon after they recruited Emil Gherasim changing at the same time to a quarter, which is also their current state. Up to 1996 they had released 2 demos and on May 1997 they released their first full-length album entitled "Silent Fall", which contains all first demo songs and 2 new ones by that time. Their music falls around progressive metal, but don't think of something "classic" like Fates Warning or Dream Theater. The songs have their own "personality" and "point view" they are very technical and not easy-to-the-ear. Someone can with no trouble find elements from Psychotic Waltz, Sieges Even and Mekong Delta and influences from Watchtower. So, it's pretty obvious to anyone that technical thrash moments are included on the menu as well. Same goes for the latest promo/demo cd, "Schizoid", that contains 2 tracks and was released in 2002.
I can't really isolate any particular song from both cds, because, as strange as it may sound, I liked all of them, despite the bad to average production, especially on the demo, which by the way it's better than many productions made for "proper" full length releases by Greek bands. I was also impressed by the drummer who is extremely good, without any of the other three falling short. I don't want to tire you anymore, so if there's anyone willing to add a small diamond in his collection, he should contact the band and order his copies. Be careful though, this isn't music for the masses. Only recommended to those that know what they're looking for in the genre of technical metal and not only. Unfortunately I can't give a higher rate due to the bad production.

Rating: 8.5/10
Reviewer: George Karageorge
Greece Metal Hammer/No.243, 3/2005 ( www.hammer.gr)
Psycho Symphony - Silent Fall & Schizoid

(Click on image to enlarge)

Reviewer: Vassilis Zaharopoulos (progster75@hotmail.com)
Ragazzi - website für erregende Musik (www.ragazzi-music.de) november 2004
Psycho Symphony "Silent Fall", "Schizoid" (Transylvanian Music Productions)

Psycho Symphony ist eine rumänische Prog Metal Band, die genau weiß, was sie will. Die beiden Produktionen der Band sind voll des ultratechnischen, hyperkomplexen Metals. Breakkaskaden, heftiger Kontrast ineinander greifender melodischer Motive, dynamisch differenzierte Gitarrenriffs, ausgefeilt und auf erstaunlich langsamer Melodielinie angelegter Gesang, thrashiger Klang und eine aggressiv-abgründige Düsternis - die Zutaten haben extreme Dimensionen. Dabei ist die Band nie unbedingt brutal hart, die stete Filigranität der Songstruktur, die schier unglaubliche Komplexität lässt rasantes Rocken gar nicht zu. Trotzdem gehen die Songs gut ab. Da bleibt nur, über die Handwerker zu staunen, die mit äußerst technischem Geschick diese inspirierten Stücke eingespielt haben.
Psycho Symphony wurde 1992 in Nagykároly (Rumänien) von Attila Mogyorós (g), Róbert Gindele (b) und Gábor Gindele (dr) gegründet. Schon damals spielte die Band instrumentalen technischen Progressive Thrash. 1993 kam, nachdem das Trio lange nach einem Sänger gesucht hatte, Emil Gherasim (g, voc) zur Band, dessen eigene Band Chaos sich just aufgelöst hatte.
Die Jungs warteten nicht lange und begannen gleich, eigene Songs zu kreieren. Psycho Symphony sammelten in Rumänien einige Preise ab. 1994 spielte die Truppe ihr erstes Demo ein, 1996 folgte das zweite. Péter Papp von Transylvanian Music Productions wurde darauf aufmerksam und im Mai 1997 wurde das Debüt "Silent Fall" realisiert. Neben 5 Songs, die bereits auf den Demos enthalten waren, gab es zwei neue Tracks. Psycho Symphony heimsten positive Kritik ein. Kein Wunder, das Album hat es in sich. Die CD ist von Beginn bis Ende äußerst komplex. Die zumeist langen bis sehr langen Songs bestehen aus unglaublich vielen Motiven. Es gehört eine Menge Zeit dazu, sich in diese radikalen und schwer abstrakten Stücke hineinzuhören, viele Durchläufe, ohne die das Material nicht zu erschließen ist. Der Sound ist nicht optimal, sicher hat die Band (oder das Label) nicht über genügend Geld verfügt, ein teures Studio zu buchen. Aber unabhängig davon sind die Songs makellos. Nicht alle Prog Metaller werden damit etwas anfangen können. Die Dimension der Komplexität übertrifft bei Weitem das allgemeine Niveau. Dafür werden gewiss Jazzhasen oder Avantgarde-Fritzen aufhorchen, wenn sie denn den metallischen, düsteren und rauen Ton vertragen.
Seit 1998 arbeitete die Band an neuem Material. Bis 2002 hatte das Quartett 2 Songs (20 Minuten) für ein Demo fertig, die die Messlatte des Erstlings problemlos überragen. Stilistisch hat sich nicht viel getan. Die Band ist ihrem Stil, ihrer Intention treu geblieben. Auch hier braucht man einige Durchgänge, um zu begreifen, was diese Musik ist, aus welchen Einzelteilen sie besteht. Psycho Symphony knüppeln und klotzen vom Feinsten.
Als Vorbilder geben Psycho Symphony übrigens ebenso Prog Metal Klassiker wie Mekong Delta, Voivod (im Klang auszumachen), Psychotic Waltz, Watchtower, Sieges Even wie auch Bands aus den 1970ern an: King Crimson, ELP, Gentle Giant. Sie wissen also, was sie tun. Und weil sie extrem gut sind, kann ich ihnen nur allen erdenklichen Erfolg wünschen. Leicht haben sie es sich nicht gemacht. In der Malerei würde man wahrscheinlich denken: Oh, abstrakte Kunst! Also: für Genießer!

Reviewer: Volkmar Mantei
Shapeless Webzine (www.shapeless.it) july 2004
PSYCHO SYMPHONY - Schizoid (promo)

Dopo la pubblicazione di "Silent Fall" era scaduto il contratto con la Audio Pro Records, e gli Psycho Symphony si ritrovarono a piedi. Ma non si erano persi d'animo, cosě parteciparono a vari concorsi musicali (non solo metal) sia in Romania che in Ungheria, piazzandosi sempre ottimamente. Dal vivo ottenevano ottimi responsi, ma nonostante questo non riuscivano proprio a trovare un contratto. Cosě nel 2002 si sono decisi a registrare questo "Schizoid", un promo di 2 brani. La line-up era rimasta totalmente invariata, quindi per ulteriori notizie vi rimando alla rece di "Silent Fall". Questo "Schizoid" č al momento l'ultimo lavoro ufficiale del gruppo.
Come dicevo i brani sono 2: "Strange Illusion" e "Purple Coloured Kingdom" (questa divisa in due parti, "Screamgarden" e "Dreadpalace"). Se sull'album precedente le canzoni duravano in media quasi 7 minuti, qui gli Psycho Symphony si sono voluti superare, arrivando a 10 minuti di media. Questo č dovuto principalmente al fatto che adesso il gruppo rumeno sviluppa in maniera maggiore le proprie idee, concentrando meno riff al minuto e dando piů respiro alle canzoni. Se da una parte l'ossatura ritmica č meno intricata (in particolare il lavoro di batteria), dall'altro lato gli arrangiamenti sono addirittura piů curati e maturi. Insomma, gli Psycho Symphony hanno frenato la loro voglia di stupire ad ogni battuta, e si sono concentrati maggiormente sulla ricerca della fusione perfetta tra gli strumenti, senza dare particolare risalto a nessuno di essi in nessun momento.
Anche le linee vocali si sono evolute. Sono piů lineari, ma ora con l'uso dei cori e delle polifonie danno una profonditŕ maggiore alla musica del gruppo. Ad esempio verso i 4'40" di "Strange Illusion" sembra di sentire i Queen di "Bohemian Rhapsody". La ricerca dei suoni č ottima, i chitarristi cambiano registro in continuazione, e ci sono un sacco di combinazioni spettacolari. In poche parole, gli Psycho Symphony hanno semplificato leggermente le parti di ogni singolo strumento, curando a perfezione la maniera in cui si incastrano tra di loro, seguendo la famosa filosofia della nota giusta al posto giusto. Sia chiaro perň che la loro proposta resta sempre complessa e cervellotica, solo un po' meno del passato.
La produzione č ancora il tallone d'Achille del gruppo. E' una produzione quasi live, nel senso che i suoni sono molto naturali e spontanei (questo č un bene sempre), ma non sono il massimo come potenza (e questo ai giorni nostri č un difetto). La confezione del promo č buona, si tratta di un CD-R con un libretto di 4 pagine stampato professionalmente. Ci sono i testi, ed in copertina c'č un disegno schizzato, un po' sulla scia di Dali (visionario, ma non a quel livello).
Come voto alla fine gli do un bel 9 anche stavolta. Alla fine "Schizoid" mi piace un po' piů di "Silent Fall", ma dura di meno, e la produzione č sempre simile. Gli Psycho Symphony sono, assieme agli Hypnotheticall, il miglior gruppo progressive thrash uscito negli ultimi 10 anni. Credo sia un motivo piů che valido per supportarli, e dargli quindi la spinta a continuare a suonare.

Reviewer: teonzo - Luglio 2004
Voto: 9

Shapeless Webzine ( www.shapeless.it ) july 2004
PSYCHO SYMPHONY - Silent Fall

Lo sport preferito dai metallari č quello di vantarsi di non seguire le mode, di non avere i pregiudizi che flagellano il mondo. Due buoni propositi, che purtroppo restano validi solo a parole nella maggior parte dei casi. Negli anni '80 questi discorsi potevano avere un minimo di fondamento, in quanto gli appassionati di musica metal avevano un ruolo attivo nella scena, cercandosi i gruppi fighi e facendoli conoscere ai loro amici corrispondenti in giro per il mondo. Grazie a queste cose i Testament erano famosi ancora prima di firmare un contratto, grazie a queste cose i Sepultura sono riusciti a firmare per la Roadrunner (e quindi a regalarci un bel numero di album fighi), grazie a queste cose i gruppi thrash dell'Est Europa riuscivano a superare la cortina di ferro dell'epoca e farsi conoscere anche nel resto del mondo. Ora invece le cose sono cambiate radicalmente: la maggior parte dei metallari č di indole puramente passiva. Sono molto pochi quelli che badano principalmente alla qualitŕ di quello che ascoltano, e sempre piů quelli che guardano solo alle apparenze. E' grazie a questi caproni smidollati, imbecilli ed incoerenti, che la scena maggiore del metal si sta soffocando da sola (non esiste praticamente nessun gruppo nuovo che abbia esordito dopo il 2000 e che sia riuscito a farsi notare, e siamo a metŕ 2004!) ed i gruppi giovani che hanno qualcosa da dire restano insabbiati dalla noncuranza generale.
Gli Psycho Symphony sono un gruppo proveniente dalla Romania, precisamente dalla Transilvania. Se al Gods avessi fermato un po' di metallari chiedendogli se volevano ascoltare un gruppo dalla Romania, allora credo che almeno il 70% avrebbe risposto con qualcosa del tipo "Romania? e che cazzo di buono puň fare un gruppo della Romania?". Se poi ci avessi aggiunto che facevano progressive thrash, allora mooolto probabilmente un sacco di pagliacci mi avrebbero riso dietro. E questi sono i primi che vanno in giro vantandosi di essere metallari, di non avere pregiudizi e di essere dei reietti della societŕ perché pensano con la propria testa (ahahahah, aggiungo io). Se tu che stai leggendo sei tra questi, credo sia ora di renderti conto di non aver capito un cazzo di niente.
Dicevo, gli Psycho Symphony sono un gruppo della Romania, suonano progressive thrash metal, e questo "Silent Fall" č il loro primo album del 1997. Sottolineo 1997. Ora, come mai in questi 7 anni nessuno fuori dalla Romania č arrivato a conoscerli? Come mai se si cerca con google non esce una sega di informazione su di loro? Come mai ho dovuto metterci un sacco di mesi e di ricerche in stile investigatore privato per entrare in contatto con questi ragazzi e portare a casa i loro lavori? La risposta č semplice: la colpa č di tutte quelle larve che seguono in maniera passiva la musica metal. Non č possibile che in 7 anni un album cosě figo sia rimasto totalmente sconosciuto. La cortina di ferro si č spostata: una volta era tra l'Europa dell'Est e quella dell'Ovest, mentre ora si trova tra il cervello ed il resto del corpo dei metallari.
Chiuso lo sfogo personale, passo alla parte descrittiva della rece. "Silent Fall" era stato stampato solo su cassetta dalla etichetta rumena Audio Pro Records. Prima di esso gli Psycho Symphony avevano registrato due demo, da cui hanno ripescato 5 delle 7 canzoni di questo album. La line-up che ha registrato questo album era composta da Emil Gherasim (voce e chitarra), Attila Mogyorós (chitarra), Róbert Gindele (basso) e Gábor Gindele (batteria).
Lo stile dell'album rientra nel cosiddetto progressive thrash, ossia un thrash metal molto articolato e tecnico. Qui sono presenti anche molte influenze derivanti dal progressive anni '70, non a caso l'alone di Robert Fripp č presente dietro a molti intrecci ritmici. Il progressive non č l'unica influenza, vanno aggiunte anche la musica psichedelica, il jazz, qualcosa di musica classica in alcuni spunti dei fraseggi chitarristici, ed ovviamente il thrash intelligente di gruppi come Voivod e Mekong Delta. Il risultato finale perň non ricorda nessuno di questi gruppi. Se dovessi fare un nome, allora direi che mi ricordano i Thought Industry di "Songs For Insects", ma solo in maniera marginale. La grande dote degli Psycho Symphony č quella di aver raggiunto uno stile personale sin dalla prima uscita, e di mantenerlo in ogni singolo istante: se ascoltate una loro canzone, allora poi sarete in grado di riconoscerli subito senza esitazioni.
Le canzoni sono molto articolate, la sezione ritmica dimostra una fantasia paurosa. Il basso non si lancia in parti troppo astruse, spara poche note ma al posto giusto, spiazzando sempre. La batteria fa un festival di controtempi e tempi dispari, i giochi sui piatti sono spettacolari, e Gábor non sfrutta mai né la doppia cassa né le rullate sui tom (probabilmente perché aveva un set cosě striminzito che manco poteva farlo...). Anche i riff sono belli tosti e vari. Ma nonostante tutte le figure articolate a livello ritmico, la musica degli Psycho Symphony mantiene una buona scorrevolezza, le canzoni si apprezzano sin dal primo ascolto. Da questo punto di vista mi ricordano i nostrani Hypnotheticall. Questa proprietŕ č data dalle linee melodiche del cantato, e dai vari stacchi strumentali. La voce di Emil č piuttosto strana, non saprei a chi paragonarla, ma sta di fatto che ha un impatto quasi psichedelico, e le sue linee si stampano in testa praticamente al primo ascolto. Inoltre, quando Emil non canta, c'č sempre una linea melodica in primo piano, spezzettata e variata in continuazione, ma ruffiana al punto giusto per non far pesare la complessitŕ delle ritmiche. Se al primo ascolto "Silent Fall" si lascia apprezzare, poi con gli ascolti successivi si scoprono un sacco di dettagli e di soluzioni spettacolari, come le nacchere alla fine di "Reality Falls Asleep".
La produzione č la cosa peggiore dell'album purtroppo. Gli strumenti si seguono tutti senza problemi, ed in fin dei conti i suoni scelti si adattano bene all'atmosferza psichedelica e schizoide del gruppo. Il problema č che il tutto manca di potenza, i suoni sono un po' scarni e poco incisivi. La confezione non so come sia. In mano ho un CD-R con stampata la copertina della cassetta.
Insomma, "Silent Fall" č una gemma veramente clamorosa, uno di quei dischi che ad ascoltarlo si comincia a bestemmiare dietro a tutte quelle etichette che mettono sotto contratto i cloni dei cloni, solo per abbindolare i metallari imbecilli e fregargli soldi. Questo album č praticamente senza difetti dal lato compositivo, con una produzione di qualitŕ avrebbe meritato 10 pieno. Ed avrebbe meritato di uscire per una etichetta di punta, diventando top album su tutte le riviste. Cosě non č stato purtroppo. Ma siete ancora in tempo per supportare il gruppo, svegliatevi che č ora.

Reviewer: teonzo - Luglio 2004
Voto: 9

Hungarian Metal Hammer/No.148 (2002/10)
Psycho Symphony - Schizoid

Kevés anyag van, amit annyira (és oly' régen) vártam, mint a Psycho Symphony-é. Ugyan a Schizoid csupán két dalt tartalmaz (Strange Illusion, Purple Coloured Kingdom) - ám 20 percnél is hosszabb az egész! A csapat lényegében ugyanazt az irányt vitte tovább, ami a 97-es The Silent Fall albumon is jellemezte őket, csak most erősebbek mint valaha.
Ha elmondom, mik a P.S. legnagyobb hatásai, lesznek, akik azonnal érteni fogják, miről van szó. A korai Psychotic Waltz, a legelborultabb sci-fi korszakos VoiVod, valamint a német techno (azaz progresszív) thrash legnagyobbja, a Mekong Delta legkomplexebb, legészbontóbb nótáit idézi leginkább az erdélyi srácok zenéje. De nem árt megemlíteni a Cynic és a Watchtower nevét sem, és az sem kétséges, hogy a King Crimson, sőt bizonyos komolyzenei művek is tanítói, mesterei voltak a csapatnak. Mindezek a hatások sokszor elég világosan megmutatkoznak, még ha annyi is a váltás, a témahalmozás a dalokban, hogy egyetlen ismerős hangzás sem tart túl soká. Mondhatjuk, a Psycho Symphony-nek meg van a saját hangja. Amiben az is közrejátszik, hogy a fentebb említett bandák java már nem létezik, vagy manapság más vonalat visz. A jelenkori mezőnyből talán még a Spiral Architect játszik leginkább hasonló zenét.
És hogy milyen is ez a zene? Skizofrén, őrült szimfónia, ahogy a zenekarnév és az anyag címe mutatja. Elképesztően komplex, ezernyi különféle témából felépülő, mégis valami egységeset alkotó muzsika, mely maga az őrület. Ha a zene vagy a szövegek nem győznek meg erről, hallgasd meg akkor, amikor teljesen szét vagy esve, mert annyira fáradt vagy, vagy annyi a bajod, vagy akármi - és rájössz... Ugyanakkor midenképpen metal ez a zene, leginkább thrashes és pszichedelikus, és nem feltétlenül modern - de ez a fajta zene, ami már valóban nevezhető művészetnek, ez független a kortól. Függetlenné teszi a sok, bámulatosan összefűzött részlet, meg mindaz, amit kifejez, amit hordoz. El kell merülni benne; de nem kell hozzá jazz-konzi-végzettség, hogy élvezni tudd - bár kétségtelen, hogy aki valóban tud zenélni, az csakis elismerően szólhat az erdélyi négyes munkásságáról. Mert káprázatosan tudnak zenélni a Gindele tesók (Gábor dobos és Robi basszer), Gherasim Emil énekes-gitáros és Mogyorós Attila gitáros. Mégis, ha elmerül egy kicsit az ember a zenében, ha meghallgatja jópárszor, egyszerre azt veszi észre, hogy ismeri, hogy tudja, mikor mi következik. Emil éneke egyébként óriásit fejlődött, különös, sokszor álmodozó dallamai néha olyanok, mintha megfordított felvételről szólnának - mégis megszerethetőek. És vannak agresszívabb dolgai is, meg félelmetes suttogások, valahonnan az örvénylő zene mélyéről...
További fejtegetések helyett már csak annyi: a Psycho Symphony-nak ott a helye a világ progresszív metal élvonalában, a kultikus csapatok közt (hisz' ezt a zenét azért nehéz lenne annyi embernek eladni, amennyien a Dream Theatert szeretik...), és nagyon remélem, hogy ezzel a kétszámos anyaggal sikerül is elérniük valamit.

Reviewer: Uzseka Norbert

Negura Magazine 9/10/2002
Psycho Symphony - Schizoid

Psycho Symphony is a cult underground band emerging from Romania. Yes, it's cult just for a couple of guys that saw the performing on stage around here (and I had this pleasure several times), but it none the less it's a cult band! They perform a progressive music, transgressing genres like Techno Thrash or Death. They are among the very few than actually can be compared with bands like Cynic, Mekong Delta, Coroner, Death. and not just by the amazing technical skills they all possess, but also by the amazing structural complexity of their music and their obsession for every detail (for example they worked about 3 years on the 2 tracks of this EP). Believe me, I'm not praising them here just because they are Romanian and I know them, they're actually something I can always brag with to anybody with total pride! Each member in this band is a musical genius, no doubt, whether on guitars, bass or drums (Gabi being by far the best Romanian drummer). Don't think though they're blessed just with technical skills, cause composition is their strongest point. Psycho Symphony is a very fit way of describing both their musical and lyrical identity. It's something intense and complex at the border of total madness, so I guess many can't take it, but if you want to listen something you never heard so far, try this! The production is unfortunately not good at all. You can still guess the impressive music behind it, but you can't fully enjoy it. But I promise you here I'll personally do my best so that next time I'm writing something about them, everything will be totally professional, just the way they deserve it.

Heavy Metal Magazine (RO)
PSYCHO SYMPHONY
" Schizoid" - demo / 2002

Să ridice mâna sus cine a mai auzit ceva de Psycho Symphony in ultimii ani! Ei bine, uite ca eu nu, dar nu-i nimic, căci spre CD player-ul meu s-a abătut "Schizoid", straşnicul EP, ultimul din panoplia Psycho Symphony. Înregistrările vocii, chitarelor, basului si a diverselor efecte au fost făcute în studioul propriu al baieţilor din Carei, iar tobele au fost trase separat în studioul Digital Prest, tot din Carei. Peste acest subiect aş vrea sa trec mai instantaneu decât o cafea solubilă, pentru că aspectul audio îngroapă într-un beci insalubru o muncă elaborată ce nu poate fi apreciată la justa ei valoare. Din punct de vedere muzical, Psycho Symphony sunt aşa cum îi ştiţi, iar dacă nu-i ştiţi e mare păcat! Una dintre cele mai tehnice trupe din România nu s-a dezminţit şi cele două compoziţii de pe EP au aranjamente extrem de complicate ce te ţin în priză pe tot parcursul celor aprox 20 minute de muzică. La aceste piese destul de lungi (una de cca 7 min şi cealaltă de cca 12 min), mă aşteptam ca solourile instrumentiştilor să fie la mare preţ, însa nu este aşa. În compensaţie, desele ruperi de ritm, trecerile bruşte de la furie totală la melancolie, schimbările de masură şi ţesăturile complicate ale materialului suplinesc această doleanţă. Într-o primă fază nu am putut aprecia decât excelenta evoluţie a secţiei ritmice constituite din super drummerul Gábor Gindele şi basistul Róbert Gindele, pentru că aceste două instrumente le acoperă fără drept de apel pe celelalte. Pentru ca în sfârşit să te bungheşti ce se întamplă cu chitarele şi vocea, trebuie o alta audiţie, cu urechile ciulite şi orientate în mod special către acest subiect... Nu-i nimic, am verificat eu: chitara e OK, vocea... mmm.... Să zicem... Foarte mişto mi se pare coperta discului, desenul fiind în asentiment cu artificiile muzicale gen Atheist, Cynic, Death, Dream Theater s.a.m.d.

vote: 9
Reviewer: Noni Hutterer

www.ragyogas.hu / 2002. 10. 13. (online metal webzine)
PSYCHO SYMPHONY: Schizoid demo (2002)

Watchtower, Atheist, Voivod, Cynic, King Diamond, Depressive Age, korai Psychotic Waltz, Eclipse, Spiral Architect, Antithesis, Mekong Delta - az elkövetkező sorok elsősorban azokhoz szólnak majd, akik ismerik és szeretik ezeket a bandákat. No, nem mintha az erdélyi négyesfogat bármelyiküket is koppintaná, mert erről szó sincs. Egyszerűen csak ezekkel a nagy elődökkel ill. kortársakkal áll zenei/eszmei/hangulati rokonságban az, amit ez a négy elvetemült emberke művel. A mutatvány neve tehát eszehagyottan komplex, progresszív metal, melyben thrashes riffelések éppen úgy hallhatóak, mint King Crimson-ihletésű, vagy akár fúziós/jazzes fordulatok; és persze szinte minden egyéb is, ami e két véglet között megtalálható. Ez a felvétel ugyan mindössze csak két nótát tartalmaz, azonban a játékidő így is 20 perc fölé nyúlik, tehát bőven van min csemegéznie a hallgatónak. Arról nem is beszélve, hogy a csapat ezzel a felvétellel tartalmasabb, és egyben magasabb rendű zenei élményt nyújt, mint sok zenekar akár öt-hat nagylemezzel, vagy éppen egy teljes életművel a háta mögött.
Ahogy a név is utal rá, ez itt bizony totális, súlyosan pszicho hatású agymenés, amely igazából nem is a zsenialitás és az őrület közötti határon táncol, hanem egyszerre teszi érvényessé magára mind a két kategóriát. Döbbenet, hogy a zenészek milyen megtekert dolgokat facsarnak ki a hangszereikből, döbbenet, hogy micsoda elmebeteg és agyzsibbasztó hangulata van az egésznek, döbbenetes a gitáros/vokalista Gherasim Emil hipnotikusan kígyózó énekstílusa - és döbbenet, ahogy ez az egész őrületesen megcsavart hangkomplexum végül mégis nagybetűs Zenévé áll össze. Méghozzá micsoda zenévé! Ennek a csapatnak simán ott a helye a fent említettek ligájában, zenei szempontból, és invencióikat-ötletességüket tekintve egyaránt. Egyszerűen zseniális a Psycho Symphony, és ez még akkor is átsüt, ha a felvétel nem szól úgy, mint mondjuk egy Morrisound stúdiós Atheist vagy Psychotic Waltz album. A körülmények per pillanat ennyit tettek lehetővé, és ennek fényében csak még inkább kincsként kell tekinteni erre a már tíz éve (!!!) létező brigádra.
Maga a zene igazából nagyon hasonlít a '97-es keltezésű, első (és eleddig egyetlen) lemezük, a zseniális Silent Fall világára; aki azt netán ismeri, az nyugodtan a nyomába eredhet a Schizoid-nak is, csalódás kizárva. Az azóta eltelt években egyébként Emil éneke változott még talán a legtöbbet: furán lebegős, agyas, helyenként Snake-es/Buddy Lackey-s stílusát ezúttal már tébolyult suttogásokkal vagy éppen extrémebb üvöltésekkel is gazdagította. Szokni kell a dolgot, az biztos, de ha az ember egyszer elkapja a fonalat, akkor onnantól már nincs probléma. A dalok közül talán a hét és fél perces Strange Illusion a konkrétabb, emészthetőbb - no, de persze ez sem átlagos mércével értendő ám!:-) Egyébként talán ez a keményebb, thrashesebb, és egyben homogénebb tétel is a kettő közül, helyenként Voivod-ízű hatásokkal a harmóniamenetekben. Mondjuk itt is olyan ritmikai csavarások, meg beteg gitárhangok vannak, hogy ember legyen a talpán, aki legalább harmadszorra-negyedszerre értelmezni tudja a hallottakat. De hát ebben a zenében pont ez a jó: akár még századszorra is képes meglepetésekkel, apró kis finomságokkal szolgálni! A két részes, tizenkét és fél perces Purple Coloured Kingdom pedig még ennél is nehezebb dió: itt aztán tényleg minden van, eszelős thrash témáktól, metalos ikerszólóktól jazzes meg King Crimson jellegű borulatokig, idegborzoló üveghangokig - és zaklatottságtól éteri nyugalomig, halk suttogásoktól fogósabb énektémákon át kiakadt üvöltésekig. Elképesztő, na! Igazából nem is tudom leírni, mi mindenféle érzéseket képes kelteni bennem ez a muzsika; de az biztos, hogy összes bonyolultsága, tekervényes komplexitása ellenére sem fárasztó. Sőt, igazából minden meghallgatás után úgy vagyok vele, hogy kicsit másnak, kicsit többnek és gazdagabbnak érzem magam, mint annak előtte. Ez pedig óriási, nagyszerű dolog!
És nagyon-nagyon jó lenne, ha ez a demo (számomra az év demója!) betölthetné eredendő küldetését, és egy olyan szerződést találnának vele a srácok, ami tényleg méltó lehetne a teljesítményükhöz. Pl. az amerikai Laser's Edge kiadó, ahol a Spiral Architect, a Zero Hour, meg újabban a mi Nemesis-ünk is van, optimális lehetne a számukra... Csak bizakodni és szurkolni tudok, hogy sikerüljön nekik az áttörés!
!!! KÖNYÖRGÖM, VEGYÉTEK ŐKET ÉSZRE !!!

Reviewer: Schmidt Péter (Sch-dt)

Hungarian METAL HAMMER (HU). No.137 (2001/9) & www.ragyogas.hu (online metal webzine)
Psycho Symphony - " Silent Fall " (Audio Pro/Transylvanian Music Production '97)

Az erdélyi illetőségű zenekar első, és eleddig egyetlen albuma ugyan nem tegnap, hanem még '97-ben jelent meg, de mivel hozzám csak nem rég jutott el (hála érte az After All-os Oláh Szabinak!), és említésre méltó anyagnak tartom, mégis írok róla. Elsősorban azok figyeljenek most, akik rá vannak izgulva az olyan zenékre, mint például a korai (első két albumos) Psychotic Waltz, a Voivod, a Mekong Delta, a Cynic, a Depressive Age vagy az Atheist. Komplex, thrash-es hatásoktól sem mentes progresszív metalt művel ugyanis a négy srác, nagyjából az említett zenekarok által lefektetett alapokra építkezve. A bő háromnegyed órányi matéria persze nem szól (a körülmények ismeretében nem is szólhat) úgy, mint teszem azt egy Morrisound-os Atheist vagy P. Waltz cucc, de a sound azért így is bőven kielégítő. Meg aztán a lényeg úgysem ez, hanem maga a muzsika, az pedig klasszul ott van a szeren. Rengeteg tördelésre, ritmusváltásra kihegyezett alapokra érkeznek a Voivod-osan agyas gitárharmóniák, a facsart, thrash-es riffek, a virtuóz, megtekert szólók, valamint Gherasim Emil gitáros/vokalista emitt Snake-et, amott meg korai Buddy Lackey-t idéző énekdallamai. Hagyományos, refrénes nótaszerkezetekről nem nagyon beszélhetünk a Psycho Symphony esetében - valami olyan jellegű komplexitást kell ehelyett elképzelni, ami mondjuk a Spiral Architect tavalyi bemutatkozó korongján lett CD lemezre préselve. Kiszámíthatatlanul örvénylő, minden fordulatában meglepetéseket rejtő hét dal került felvételre a nagyváradi Audio Pro stúdióban; a hangzás ugyan nem száz százalékos, de a nóták minőségét ez cseppet sem befolyásolja. A srácok az évek során nem kevés tehetségkutatóról hoztak el nagyon szép díjakat, és a virtuóz, végletekig csiszolt, nagy odafigyelést igénylő zenét hallgatva ezen nincs is mit csodálkozni. Dalokat kiemelni hirtelen nem is tudnék: annyira ezerszínű és szövevényes mindegyik, hogy ennek nem sok értelme volna. Talán csak az énektémák nem ülnek mindenhol teljes mértékben, ezt leszámítva azonban nagyon ott van a szeren a csapat. Nem tudom, mi lehet mostanában a srácokkal - mindenesetre a magam részérol akár azonnal is vevő lennék egy következő hangzóanyagra.

vote: 9
Reviewer: Schmidt Péter (Sch-dt)

Hungarian METAL HAMMER (HU).No.97, 1997/10.
Psycho Symphony - " Silent Fall " ('97)

" Az erdélyi Psycho Symphony tagjai azzal nyomták kezembe első kazettaalbumukat, hogy halgassam meg, de inkább ne is irjak róla mert nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Hát, bocs, de szerintem van olyan jó, hogy irjak róla! Ahogy a banda neva is sejtetni engedi, bonyolult, nehezen befogadható muzsikát játszik a 4 srác. Mekong Delta, régebbi VoiVod, korai Psychotic Waltz: ezzel körül is irtam a cuccot. Ultrakomplex metálzene ez, eszement borult, de aki birja az említett bandákat, az ne hagyja ki a Psycho Symphony - t,hisz oly ritka az efféle banda, mint a fehér holló.
A Gindele tesók " nemlétező " ritmusokat hoznak, Mogyorós Attila és Gherasim Emil pedig olyanokat gitároznak, amiket a hagyományos rockzenei sulikban valószínüleg tiltanak, ha-ha!
Nem tökéletes persze az anyag, főleg Emil énekével vannak gondok. Nem rosz de nem is jó. Ide vagy egy nagy hangterjedelmű, őrűlt énekes kellene, vagy pedig valami nagyon durva hang, mondjuk Meshuggah vagy Cynic módra. Vagy 5 - 10 effekt, amikkel egyűtt új távlatok nyílnának Emil éneke előtt! De, enyhe biztató vállveregetéssel egyűtt, a Silent Fall is 9 pont. "

vote: 9
Reviewer: Uzseka Norbert
OPEN fanzine (HU), No.1., 1997 - szeptember.
Psycho Symphony - "Silent Fall"

" Ha azt mondom, az albumon található zene irányvonala ugyanaz, mint ami a zenekar utolsó demóján hallható volt, akkor gyanítom, kevesen értik miröl beszélek. Akkor hát mégis milyen zenét játszik a Psycho Symphony? Nos, az ő zenéjűk azoknak jöhet be leginkább, akiknek tetszenek az olyan alkotások, mint a Mekong Delta 2. és 3. lemeze, vagy a Voivod - Dimension Hatröss c. albuma. Az Atheist és a Cynic rajongóit ugyanígy érdekelheti ez a kazettaalbum. Az itt felsorolt zenekarok - ami az interjúból is kiderült - a P.S. tagok kedvencei közé tartoznak, és ez hallatszik is. A P.S. azonban olyan tökéletesen magáévá tette a stílust, hogy sikerült teljesen a saját arculatukra formálniuk. Ami ezen a kazettán található, az teljesen egyedi, igazán semmi másra nem hasonlít.
A majd' egy órás anyag mindössze hét számból áll, tehát a tételek között viszonylag hosszúak is vannak, azonban egyáltalán nem unalmasak, mert mindvégig lekötik a figyelmet. A Reality falls asleep közel tizenkét perce úgy rohant el mellettem, mintha csak negyedannyi ideig tartott volna.
A hangszeres teljesítmények óriásiak, különösen kiváló Gindele Gábor dobos munkája, aki játékstilusát tekintve valahol Jörg Michael (ex. Mekong Delta, stb.) és Norm Leggio (Psychotic Waltz) között áll. Gherasim Emil énekes teljesítménye már több, mint elfogadható. Aki ismeri a banda demóit, az tudja, hogy ez milyen sokat jelent... Amit Emil itt nyújt, az már kifejezetten élvezhető és karakteres. Sajnos a hangzásrol ugyanez nem mondható el, de furcsa módon az albumról alkotott összbenyomást nem befolyásolja.
Mindent összevetve, a Psycho Symphony egyenes úton halad afelé, hogy underground kultuszbanda legyen. Korai Voivod és Mekong Delta rajongók ne fosszák meg magukat ettöl az anyagtol ! A kazetta gondolom a zenekar címén megrendelhető, a Szigeten mindössze 350 Ft-ért árulták, de még a duplájáért is olcsó lenne ! "

Reviewer: Frög

Hungarian METAL HAMMER (HU) No.82., 1996/7.
Psycho Symphony - " The Killing Look " - demo'96

" A név alapján nem is vártam mást, mint thrashben gyökeredző, komplex progresszív metált. Meg is kaptam, ám vegyes érzelmekkel viseltetek a kedvenc zenei stílusomban alkotó zenekar jelen alkotása iránt. Rengeteg kiváló ötletet, zenei fordulatot halmoztak fel a hatszámos demóra, de néhány részlet gátolja a mű teljes élvezetét.
Az egyik a csapat anyagi helyzetével magyarázható kiforratlan hangzás, ami ezt a nehezen emészthető muzsikát irritálóvá tudja torzítani. Ám ezen felül lehet emelkedni-főleg a szellősebb témáknál -, amikor az ember a Psychotic Waltz-ot, Watchtowert, Voivod-ot, Sieges Even-t, Cynic-et idéző témákban gyönyörködik. Viszont nehezebben bocsátható meg az énektémák kidolgozatlansága, kiforratlansága. Sajnos ez erősen ront az igéretes összképen.
Ha egy kimunkált énekmegoldásokkal felvértezett anyagot profi stúdióban rögzítene a négyes, akkor állandó vendége lenne a magnómnak a Psycho Symphony kazettája, mert kiválóan, izgalmasan zenélnek. Nem véletelen, hogy 1993 óta négy tehetség kutató versenyt is megnyertek Romániában, ahol azért elég erős a metál mezőny. Várom a következő a nyagot!"

Reviewer: Szarka József
FEROCITY ' zine (HU) , No.7., 1997.
Psycho Symphony - The Killing Look - demo '96

" A román-magyar illetőségű zenekar demoja nagyon érdekes, progreszív, heavy elemekkel tarkított muzsika. Emil inkább beszél mint énekel, legalábbis a legtöbb számnál olyan érzést kelt. A zene állandóan változik, hol nagyon dallamos, hol peddig átmegy egy depressziós hangulatba. Rengeteg a váltás, amit én mindig pozitív dologként említek. A számok nagyon hosszúak ezért érthető ha sok a váltás benne. Emilnek tiszta, telt hangja van. Az anyag magáért beszél, úgyérzem tényleg megérdemelték az első helyezéseket a versenyeken, fesztiválokon, nincs sok kivetni való zenei tudásukban. A zene érdekessége miatt mondhatom zenéjükre, hogy jó és tetszik, egyébként nem a stílusom.
Inkább nyitottabb egyéneknek ajánlom ezt a demot, bár aki szereti az elvont, néhol depressziós zenéket az is meghalgathatja, kedvencévé válhat. Első halgatásra szokatlan a fülnek, de érdemes egy próbát tenni. "

Reviewer: Mészáros Viola
COLD SHOWER fanzine (HU), 1997 - 1. - 2. szám. (shock magazine, online metal webzine)
Psycho Symphony: The Killing Look - demo '96.

" Különös világba kalauzol minket a Psycho Symphony - nagyon találó a nevük is !
Nem ajánlom őket azoknak, akik nem szeretnek beleméjedni egy muzsikába, akik fáradtak. Csakis pihenten szabad halgatni, különben könnyen rásüti az ember, hogy idegesítő. Néha kaotikusnak tűnő zenéjükböl, meglepő témákkal vezetik ki a halgatót, hogy rögtön egy másik, elsőre kiismerhetetlen ösvényre vezessenek, amiből kibontakozik valami új, valami mélyre ható érzés.
Millió témából tevődik össze egy-egy dal, képtelenség elsőre megemészteni, de még sokadszorra is előbukkannak addig észre nem vett finomságok, zenei csemegék. Itt nem az agyontorzított gitáré a fő szerep, hanem a három hangszer együttes munkája a mérvadó. Öszetett gitártémák, önálló basszus futamok, élvezetes dobolás és igen különös éneklés, érdekes szövegvilággal teszi a zenekart számomra egy jóval magasabb polcra, mint a középszerü átlag.
Kiváló zenészek mindannyian, érzéssel, de ésszel bánnak hangszerükkel. 6 dalt tartalmaz a kazetta, külön nem akarom kiemelni egyiket sem, mert igazság szerint oldalakat tölthetnék meg egy-egy nóta részletesebb elemzésével.
Leginkább a pszichedelikus jelző illene a zenére, jazz - es beütéssel tarkítva, de néhány karakteresebb gitártéma nem ártana. Ha a hangulatot akarnám érzékeltetni, talán a VoiVod és a Dream Theater, esetleg a Pink Floyd neve ugrana be. Nem kevés munkával járhatott összerakni kerek egésszé ezeket a dalokat, hát még megtanulni egy koncertnyi programot!
Ez a muzsika el varázsol, elrepít egy másik dimenzíóba, megpörget, kifordít, és amikor letesz, mielőtt magamhoz térnék csak megfordítom a kazettát, hogy kezdődjék újra a lebegés ég és föld között, míg világ a világ. " Táruljon fel éned ! "
Ha szereted a MÁSSÁGOT keresd a kontaktust velük ! "

Reviewer: Szilvia


REVIEWS

- about live performances -

www.metalhead.ro
18.03.2007. Metalhead Concerts - Club Utopia - Bucuresti

A fost foarte cald ieri. A fost si duminica, 18 martie. Mi-a zis un prieten ca in Cismigiu nu puteai sa plimbi nici un caine. As vrea sa cred (dar nu tine) ca acesta a fost motivul pentru care ieri in Utopia s-au strans aproape 100 de oameni (doar 100 de oameni) ca sa vada un concert Psycho Symphony. Probabil or fi prea extraterestrii pentru metalistul roman obisnuit doar cu ce muzica ii place si reticent la inedit sau noutati.
Daca n-ati vazut Psycho Symphony pana acum live, nici sa nu-i vedeti. O sa va para rau de cate ori i-ati scapat live. Sincer nici nu vreau sa intru in detalii tehnice despre ce s-a intamplat sau ce se intampla pe scena la un concert Psycho Symphony. Pentru ca a vorbit despre ei este foarte dificil. Pe bune. Nu stii de unde sa incepi si unde sa termini, sau de fapt nu esti sigur daca mai termini. Atata pasiune pe scena mi-a fost rar dat sa vad. Atata suflet pus in muzica. Piese de care nu te saturi nici daca le asculti de 30 de ori over and over. Spunea cineva ca sunt cea mai buna trupa din tara. Si are mare dreptate. Spunea ca sunt in stare sa cante pe orice scena din tara sau de-afara cu oricine. Si sincer, sunt in stare. Si merita. Si stau si ma intreb (si eu ca si un prieten de-al meu, clasic in viata) unde au fost pustanii din trupele astea tinere, pustanii de tin chitara invers (copyright), pustanii de canta prin beciuri? Unde au fost?
Cum de mereu la concertele Psycho Symphony vin membri DOAR din trupe FOARTE BUNE? I-am vazut ieri pe Andi si Nepo (Taine) si pe Bebe si Vlad (L.O.S.T.). As incheia aici pentru ca sincer n-as vrea sa ma apuc sa povestesc despre Psycho Symphony. E greu.. Poate intr-un barlog candva.

Morrison
prowler.wordpress.com/2006/10/21/psycho-symphony-kicked-my-ass/
19.10.2006. Metalhead Concerts - Utopia Club - Bucharest

Psycho Symphony kicked my ass

Went yesterday to a Psycho Symphony show, and it was fuckin godly! The guys played excellent as always, combining psychedelic passages with aggressive technical metal and unpredictable structures to everyone's delight (ya that was my half-failed attempt at a professional music description, just like in the big magazines )
And to top it all off, they played a cover of none other than. Voivod! I knew they were fans, but I'd never hoped of hearing a Voivod song performed live. and what a song, 'The Unknown Knows', probably my favourite 'vod song! KICK - ASS ! They honoured Piggy's legacy, bigtime
I bought the Schizoid CD, and what's even more significant is that my pal Mentor also got one, although he hadn't heard and Psycho Symphony before and I'd warned him about the weak production. Can't wait to hear an album that does them justice

Posted by prowler under Music
www.metalhead.ro
19.10.2006. Metalhead Concerts - Club Utopia - Bucuresti

Ei bine dragii mei, joia asta adica pe 19 octombrie, zeii incoronati si totusi neincoronati cum trebuie ai metalului progresiv romanesc, PSYCHO SYMPHONY, au trecut pe la Utopia sa ne lase, inca o data, cu gura cascata. De data aceasta s-au bucurat de un sunet foarte bun asa ca show-ul a fost pe masura si publicul de asemenea. Dar sa incepem cu inceputul, cu trupa invitata sa faca probabil ce era mai greu, sa deschida concertul Psycho Symphony, bucurestenii de la Brainstrip.

...

Dupa un mic linecheck, s-au urcat pe scena PSYCHO SYMPHONY, si spatiul din fata scenei s-a umplut brusc. Scurt, fara prea multe vorbe, pasajele progresive au inceput sa curga, iar cei aproape 100 de rockeri prezenti in club au reactionat ca atare. Fascinant e faptul ca foarte multi din cei prezenti la concert stiau versurile pieselor. Emil (voce) a reusit din nou sa impresioneze prin tonul foarte ciudat al glasului sau si prin riff-urile hotarate de chitara. Basul si cealalta chitara parca dansau impreuna cu notele sale, creand o atmosfera feerica.
Ajungand la tobe, trebuie sa ne oprim. Pur si simplu nu exista suficiente cuvinte in limba romana pentru a descrie masacrul la care au fost supuse de catre Gabi. Probabil cel mai bun tobosar roman pe care l-am vazut la concurenta doar cu Nepo (Taine). Miscarile sale spasmodice insotite de o mimica a fetzei infioratoare, alaturi de sunetele fara repros scoase de tumuri, cinele, premier si toba mare au facut aprope 25% din public sa se stranga in dreapta sa in spatele scenei si sa-l priveasca uimiti. La penultima piesa, un bat s-a rupt si m-a lovit exact in frunte. L-am pastrat :)
A fost o seara exceptionala cu doua trupe foarte bune care nu ar trebui scapate ori de cate ori canta in Bucuresti. Publicul de doar 100 de persoane se pare ca a fost motivul meciurilor din cupele europene din acea  seara. Sa bata oare fotbalul rockul? 

Morrison
www.metalhead.ro
24.03.2006. Metalhead Concerts - Viking Club - Bucuresti

...
In momentul in care Psycho Symphony si-au inceput recitalul, agitatia din club s-a potolit ca prin farmec. Muzica Psycho Symphony este greu digerabila pentru toata lumea, este un progressive din cele mai complicate, absolut contra-indicat sa dai din cap ca apucatul pentru ca s-ar putea sa nu ramai cu nimic. Am ascultat cu mare atentie mai bine de o ora sunetele complicate care veneau de pe scena, privind impresionata prestatia bassistului si a tobarului, cea mai tare sectie ritmica pe care mi-a fost dat s-o vad pe scenele romanesti (da, nu am fost la Dream Theater). Din pacate nu am auzit absolut deloc una din chitari, fapt care a stricat destul de mult din efectul total. Despre vocal s-a spus ca ar fi sub nivelul trupei, ei bine, eu nu as spune asta, vocea lui ciudata fiind exact ceea ce trebuia pentru a intregi atmosfera psihotica pe care o degaja muzica lor. Au incheiat cu un cover Megadeth- Family Tree- despre care cred ca nu il pregatisera si totusi a iesit foarte bine. Nu la fel de bine ca la precedentul concert, totusi foarte bine. Am vazut vedete locale cu diferite reactii, de la entuziasm la plans in pumni, dar pe toti ii unea acelasi sentiment de uluire, de respect fata de cei de pe scena. Inchei prin a spune ceea ce am mai zis si pe forum: cam toate trupele ar trebui sa evite sa accepte sa cante alaturi de Psycho Symphony pentru a evita comparatii defavorabile. Astept concretizarea ideii mele- Taine si Psycho Symphony pe aceeasi scena!

Oana
www.metalhead.ro
04.11.2005. Metalhead Concerts - Viking Club - Bucuresti

Dupa o pauza destul de scurta, in care am fost trezit la realitate, au inceput sa cante cei de la Psycho Symphony. A fost prima data cand i-am auzit live, au sunat mult mai bine decat ma asteptam, sincer, fusesem putin dezamagit de ce auzisem pana atunci. Cand au inceput sa cante mi-au spulberat toate indolielile; si ei aveau un chef enorm de a canta, nu prea pot sa spun
ca sunt un mare fan al genului (progressive) dar Psycho Symphony mi-au demonstrat ca nu trebuie sa judeci totul dupa coperta. O muzica buna, un public care isi dorea ca acea transa transmisa prin sunetele aproape magice sa nu se mai termine. Din pacate nu am putut sa stau pana cand s-a terminat concertul, toata berea pe care am baut-o si-a spus cuvantul, eram ametit si deprimat.
"Sa faci cronica la concertul asta", cam astea au fost ultimele cuvinte pe care le-am auzit vineri seara dupa concertul L.O.S.T si Psycho Symphony. Printre sutele de voci care tipau in mintea mea, parca aceea care urla "Ce dracu' cronica sa fac, ca am fost lasat fara cuvinte". Adevarul asta e, nu prea stiu ce altceva sa mai scriu despre concert, in afara de faptul ca, cel putin pe mine m-a facut sa uit de toate. Toti parca am fost hipnotizati, intre piese chiar se facuse coada in fata "tarabei" lui Titus si lumea cumpara albume cu L.O.S.T si Psycho Symphony lucru care demonstreaza ca cele doua trupe chiar au talent si merita ascultate.

Catalin@METALHEAD
mortul2ro@yahoo.com

www.muzicisifaze.com
Taine Fest - Decade of metal (Bucuresti, 26 iunie 2004)

Nu as putea descrie showul Psycho Symphony decat drept captivant. Emil Gherasim (voce/chitara), Robert Gindele (bas), Attila Mogyoros (chitara), Gabor Gindele (baterie) isi merita eticheta de cea mai bizara trupa din Romania printr-o muzica greu de inghitit, complicata si foarte personala. De la un anumit punct poate fi descrisa si ca o "masturbare" muzicala a protagonistilor cu fantasme dificil accesibile cuiva din exterior. Dupa cum era de asteptat, primele doua piese au produs si selectia publicului. Ca la orice concert Psycho Symphony, o parte din auditoriu nu rezista si prefera sa paraseasca sala, iar altii continua pe pozitii, fixati in fata scenei - unii de curiozitate, altii de ambitie sau in cazul unor instrumentisti, de entuziasm fata de tehnicitatea celor patru ardeleni. Nu prea multe persoane sub 25 de ani au ramas in sala, iar pe parcursul Purple colored kingdom (12 minute de dementa fusion-progressive) am vazut chipuri daramate, intrebandu-se cum se consuma aceasta muzica. Nu poate fi dat un raspuns particular, dar posibil ca trupei Psycho Symphony i-ar sta bine daca toti membrii ar imbraca pe scena uniforme albe, de pacienti ai unui sanatoriu. Ma gandeam cum i-ar recepta cineva care nu asculta (inca) rock progresiv, dar le acorda totusi bunavointa si interesul? Poate ca publicului romanesc, pentru a fi cuplat, i-ar trebui si niste bucati masticabile, ear-friendly, inainte si dupa cate o "nenorocire" (a se citi sensul bun al cuvantului) de 10 minute. Cam in jurul acestei probleme s-ar situa si aprecierile, dar si posibilele obiectii aduse showului lor. Oricum, experienta urmaririi a patru posedati de scena m-a tinut in priza pe tot parcursul recitalului Psycho Symphony, iar pentru mine a ramas punctul de maxim de la Decade of Metal. Alternari bruste de ritmica si secvente melodice distorsionate, compozitii lungi, cu structura dificil de urmarit, pasaje jazz, solistica schizoida, un vocal servind intre piese un delicios grai maramuresean - asa au tinut-o mai bine de o ora! Una din putinele trupe din Romania ce ofera un show solicitant... recomand concertele lor oricarui cititor al sitului Muzici Si Faze. Ah, si sa nu uit, trupa include pe lista influentelor Mekong Delta, Cynic, Watchtower, Psychotic Waltz, King Crimson, Soft Machine si Gentle Giant. Niste "poeti"!... daca stau sa ma gandesc cum au cantat ei patrunsi de lumea propriilor piese si deconectati de la tot ce era in jur!

30 Iunie 2004
de Horia Diaconescu (Gorgar)

Heavy Metal Magazine nr. 32 (92) / iulie 2004
DECADE OF METAL (Taine Fest), 26 iunie 2004 (fragment din cronica de concert,)

...Primii sarbatoriti ai serii au fost cei de la Psycho Symphony, din Carei. O pasare din ce In ce mai rara, nu numai In Bucuresti, ci pe Intreg teritoriul patriei muma, Psycho Symphony a prestat servicii excelente. Mai greu a fost cu o parte din beneficiarii acestor servicii, care ne prea fiind obisnuiti cu game compuse, ruperi de ritm, piese foarte lungi si mai ales compozitii care le solicita cei cativa neuroni scapati ca prin minune de invazia alcoolului, au reactionat dupa puterea lor de Intelegere... Decat sa se complice, mai bine au iesit din sala. Astfel, circa un sfert din cei prezenti la concert s-au predat In fata unei muzici care, recunosc, este greoaie si pretentioasa, dar pe care, daca ai macar bunul simt sa o asculti, n-ai cum sa n-o apreciezi. Poate reactia lor a fost corecta si rationamentul meu e defect. Tehnica indiviuala a fiecarui instrumentist este de invidiat, iar trupa luata ca Intreg ofera minute bune de metal progresiv si psihedelic de cea mai buna calitate...

de Noni Hutterer

www.metalfan.ro
DECADE OF METAL 26 iunie, Club Preoteasa, Bucuresti (fragment din cronica de concert)

...Psycho Symphony . Techno thrash-ul cu foarte multe pasaje de progressive metal a bagat in ceata destul de multi dintre spectatori si acest lucru mi-a confirmat ca trebuie sa fii un pic "altfel" si sa ai mult curaj pentru a putea canta o muzica foarte complexa si destul de dificil de prestat live. Dincolo de inerentele sincope datorate sonorizarii trupa a presta frumos, fiind pe alocuri foarte agresiva si heavy. Punctele forte, cel putin pentru mine, le-au constituit un basist de exceptie (pe care l-am felicitat la final) si seriozitatea abordarii (nici un zambet, doar sobrietate si maxima concentrare)...

(Sake and Dragos P.)

www.hardrock.ro
TAINE FEST, 26.06.2004, Bucuresti (fragm.din cronica de concert))

...Inca de la primele acorduri am auzit in jurul meu expresii de genul: "Astia nu canta metal" si "Nu stiu ce cauta astia aici". Cred ca asta e una din cauzele pentru care PS canta mai mult afara decat la noi. Fiind niste instrumentisti desavarsiti, PS m-au impresionat prin tehnicitatea greu de comparat cu vreo trupa de la noi sau chiar de afara...

de Diabolik
www.dhost.info/firegarden
Psycho Symphony -SZIGET Festival 2003 Augusztus 3. - HammerWorld szinpad 16:00

... Természetesen elaludtam, olyan szinten, hogymég! Hiába siettem ahogyan bírtam életet lehelni magamba a Psycho Symphony már javában ment, mire a Hammersátorba bevágtattam. Bevágtattam, aztán leesett állal csak lestem - ezt szoktam Psycho Symphony koncerteken tenni, mert ez a zene ez olyan, hogy ezmár nem is igaz! Ilyen elvont, váltásokkal megszabdalt, szét és összebonylított, kiszámíthatatlan, jazzes indulatokkal teletűzdelt brutálisan szép muzsikát csak ezen erdélyi arcok tudnak!
Tudni kell még erről a zenéről, hogy igazából szavakkal le nem írható, inkább tapasztalja meg mindenki. Anno egyszer régebben mikor beszélgettem Velük mesélték, hogy iszonyúan lassan írják a dalokat és szinte kockáról kockára épülnek fel a számaik, nem is csoda, de érezhető is, hogy minden pillanat maximálisan kimunkált, előre kigondolt koncepción nyugszik. Talán ettől annyira jó az egész? Nemtudom, de a hatás nem maradt el, aki látta Őket, mindenki lehidalt. Előadtak egy új nótát is, amelynek még momentán nincs címe sem, hát halálos Ő is! ...

hathor
www.ragyogas.hu (online metal webzine)
Psycho Symphony -SZIGET Festival 2003 Augusztus 3. - HammerWorld szinpad 16:00

Számomra az idei fesztivál nyitányát az erdélyi prog. thrash agymetal Psycho Symphony programja jelentette: soha rosszabb fesztiválindítást! Emilék egész régi és friss dalokat egyaránt toltak: betegesen kifacsart, Voivod/Watchtower/Mekong Delta/Psychotic Waltz jellegu nótakomplexumaik félelmetes mélységekbe rántottak már megint, még a délutáni verofény ellenére is. Ahányszor látom oket, a bokámat fosom le attól, ahogy ez a négy srác totális lazasággal játszik olyan eszehagyott témákat, amiket más egy élet árán sem lenne képes betanulni és eloadni. A bandának simán kijárna egy nyugati lemezszerzodés valamelyik undergroundabb prog. kiadónál - a Laser's Edge ad ki például hasonló megközelítéssel dolgozó csapatokat (Spiral Architect, Zero Hour). Szerencsére a hangzás is tiszta és dinamikus volt, úgyhogy a végére szép számmal összegyulo publikumot tényleg semmi sem zavarta a muélvezetben. A végén elzúzott Slogan-féle Art Of Ego pedig az underground hozzáállás nonpluszultrája volt a részükrol: iszonyat jó volt hallani ezt az évtizedes prog. thrash klasszikust az akkori korszak egyik leginkább alulértékelt zenekarától. Psycho Symphony koncerteket, még, még, sokat, minél elobb!!!

Schmidt Peter
Hungarian Metal Hammer/2003/10 158.szám
Psycho Symphony -Sziget Fesztivál 2003, Bp. Hajógyári sziget, Aug.3. vasárnap,
HammerWorld színpad 16:00

Tény, hogy az erdélyi P.S. olyan zenét jatszik, amit enyhen szólva nem délután négykor, rekkenő hőségben, napvilágos sátorban kell hallgatni, de hát az a fő, hogy itt lehettek! Túl sokan ugyan nem néztük őket (ki tudja miért, ez a nap visszafogottabb volt tömeg tekintetében), alig egy-két százan, de a tapsból úgy tünt, aki ott van, annak tetszik. Aki nem tudná, olyasfajta ultrakomplex, döbbenetesen technikás prog thrash metált jatszanak, ami sokat merít a Dimension Hatröss korszakos Voi Vod-tól, a Mekong Deltától, vagy épp a Psychotic Waltz-tól, de ha nagyon nem érted így sem, akkor mondjuk azt, sok tekintetben rokon e zene a Meshuggah-val is, csak itt jobbára rendes (?) ének van. Mármint, dallamos csak épp olyan dallamokkal, amik mintha fordítva lennének lejátszva... Tény, hogy rá kell érezni a zene ízére, hogy ne agyament összevisszaságnak tünjön, de ha ez sikerül, akkor az ember hamar eljut addig a következtetésig, hogy ők a legjobb magyar zenekar. Programjukba a Schizoid demó két csodája, két régebbi tétel, egy már két éva játszott és azóta se címe, se szövege nóta fért bele, meg a végén, hogy továbra se könnyítsék meg az őket nem ismerők dolgát, a Slogan klasszikus Art of Ego-ja úgy '92 környékéről. Mi underground, ha nem ez?!

Uzseka Norbert
www.sziget.hu (reszletek a sziget fest programajanlojabol)
Metálvasárnap - Sziget Fesztivál 2003, Bp. Hajógyári sziget, Aug.3. vasárnap,

A HammerWorld vasárnapját egy olyan erdélyi zenekar nyitja, aki ha nagy ritkán fellép nálunk, mindig padlóra ejti a nézők állkapcáját. A Psycho Symphony (egyébként magyar) tagjai ugyanis valami félelmetesen tudnak zenélni valami félelmetesen komplex progresszív thrash metalt, de olyat, amit csak nagyon kevesen a metal történelme során. Tényleg eszelős, amit a srácok csinálnak, akkor is érdemes megnézni őket, ha a stílus nem vonz.
Hungarian Metal Hammer/No.149 (2002/11)
Psycho Symphony - I.Progressive Music Meeting - Miskolc, Ifiház

...A Psycho Symphony Erdélyből érkezett, és akárcsak tavaly Pécsen, úgy most is miszlikbe aprította a késői időponttal dacoló, mindenre elszánt jelenlévőket. Emilék elsőként a 2002-es demó, a Schizoid két nótáját (Strange Illusion és Purple Coloured Kingdom) adagolták, mintegy húsz perc időtartamban, majd jött egy nagyon állat, elég erőteljesen thrashes felhangú új instru tétel. Aztán pedig maga a nagybetűs Döbbenet következett, egy bizonyos Art of Ego című darab...Ez a nóta eredetileg egy ma már kultikusnak számító magyar prog/thrash csapat, a Slogan egyik demójának volt a címadója, úgy egy évtizeddel ezelőtt - na ja, hát minden egyébre számítottam, csak pont erre nem! Amúgy egy Voivod/Mekong Delta jellegű, elvont és kifacsart nóta ez, ami olyannyira illik a Psycho Symphony saját szerzeményei közé, mintha maguk írták volna. Egyszerűen zseniális volt, Uzseka Norbival itt teljesen kikészültünk. Emil, esetleg legközelebbre kérhetnénk valami régi Bedlamet is? Ha-ha! A Slogan feldolgi után a biztonság kedvéért még egy Voivodot (The Unknown Kowns) is leszállítottak, majd levonulás, némi vastaps és visszázás után még egyszer kijöttek, méghozzá a 97-es Silent Fall albumuk nyitódala, a The King interpretálásának erejéig. Ez is tökéletes volt, mondanom sem kell.
Igazából az a bajom ezzel a beszámolóval, hogy egy Psycho Symphony koncertről szinte lehetetlen olyat írni, ami ténylegesen visszaadja a zenekar zsigerből jövő zsenialitását. Ha azt mondom, hogy egy őrületesen jó, komplex prog/thrash bulit láttam, olyat, amilyet minden Voivod, Atheist, Spiral Architect, Cynic, Watchtower stb. Fanatikusnak meg kellene egyszer tapasztalnia... nos, ezzel még nem mondtam szinte semmit. A Psycho Symphony-t élőben látni egy mindent elsöprő eksztatikus élményt jelent - itt maga az Őrület elevenedik meg, és fonja fel a hangokat meg a ritmusokat egy végletesen megtekert, örvénylően tekergő fonálra. Döbbenetes élménnyel lettem gazdagabb általuk, számomra ez volt 2002 legjobb magyar koncertje.

Sch-dt
Hungarian Metal Hammer/No.141 (2002/2)
Psycho Symphony - Progresszív Metal Fesztivál - Pécs, IH

...A monstre buli utolsó fellépője, úgy hajnal 3 felé, az erdélyi Psycho Symphony volt. Aki még ott volt (a zenészek is), egyként állították, hogy aznap ők voltak a legjobbak. Képzelj el egy a 90-es évek eleji thrash érát idéző csapatot. A Gindele tesók alkotta ritmusszekció mondjuk jöhetne valamelyik északi bandából, Mogyorós Attila gitáros a Death Angelből, Gherasim Emil énekes-gitáros pedig, mint valami thrasher Balassi Bálint. Mindenki szerény, visszafogott. Aztán elkezdenek játszani (vagyis zúzni!), és nem hiszed el, hogy ilyen van. Mindössze 3 nóta fért a műsorba, s a végén, a vastaps miatt elnyomták a VoiVodtól a The Unknown Knows-t (Nothing Face), ami könnyed slágernek tünt a saját szerzemények után. Ismerem 97-es Silent Fall albumukat, szeretem is, de élőben kellett látni, hogy mire képesek. Döbbenetes! Zenéjüket leginkább a Voivod-Mekong Delta-Psychotic Waltz nevekkel lehet körülírni, de manapság talán csak a Spiral Architect játszik ilyet. Nagyon komplex, thrashes zúzdákat és elszállt részeket is tartalmazó zene ez. Biztos nehezen emészthető, mégis azonnal hatott. Emil éneke is furcsa, szokni kell, mégis nagyon jó. Teljesen elképesztő és felvillanyozó, amit ez a csapat művel.. Nem tudom mennyi esélyük, reményük lehet, de ha csak szemernyi igazság van a földön, meg kell, hogy jelenjen nyugaton a lemezük. Túl jók ahhoz, hogy ne így legyen! Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki csak egy kicsit is szereti a komplexebb zenéket, ugyanígy fog örülni a Psycho Symphony-nak, mint mi ott Pécsett.

Uzseka Norbert

www.shockmagazin.hu
PROGRESSZÍV METAL FESZTIVÁL - Pécs, Ifjúsági Ház - 2001.12.07.

...az erdélyi Psycho Symphony eleve ritkán látott vendég Magyarországon és amekkorát zenéltek nekünk, bűn lett volna kihagyni őket. Hajmeresztő, mennyire ismeretlenek, jóllehet időtlen idők óta nyomulnak már. Igaz, mindez betudható a környék adta enyhén szólva korlátozott lehetőségeknek is. Hogy mást ne mondjak, első és eddigi egyetlen nagylemezük '97-es évjáratú. Az általuk képviselt Watchtower, Mekong Delta, Atheist hatású hiperkomplex muzsika ellenben abszolút időtálló! Az énekdallamok jellege miatt a Psychotic Waltz meg a Spiral Architect neve is bevillant és ennél jobb ajánlólevél már aligha kell a stílus szerelmeseinek. Ráadásul a csapat egyáltalán nem az imént elsoroltak epigonja, csakis a virtuóz hangszerkezelésnek, a dalszerzési módszereknek szól a párhuzam. Nem kevéssel éjfél után jártunk, a Psycho Symphony hangversenye (de szó szerint ám!) mégis ébren tartott mindenkit, aki még bírta a gyűrődést. Különben is, aludni igazán ráértem utána a vonaton, ha-ha!

Tauszik Viktor
OPEN fanzine (HU), No.1., 1997 - szeptember.
Psycho Symphony - Pepszi Sziget '97.08.16. Banán Szinpad 20 :15

" Hát őket se kényeztette el a sors valami őrületesen jó időponttal! A Nagyszinpadon éppen az Európa Kiadó játszott. Így nekik még kevesebb néző jutott bizonyos külső okokból kifolyólag. De aki mégis meghalgatta, az tudja, hogy érdemes volt!
De térjünk rá a koncertre. Ök is éppen most készítették új anyagukat, amely ha jól tudom az első "hivatalos". Néhány szám cím a teljesség és sorrend igénye nélkül : Reality falls asleep (ez egy 12 perces két tételes mű, már az előző demón is rajta volt), The king, Bloodthirsty desires. Ők nyomtak egy feldolgozást is a Voi Vod - tól. Blackie - ék munkássága egyébként erőteljesen rányomta a zenekarra a béljegét, sok rész az ő hangzásvilágukra emlékeztetett. Mivel nem vagyok nagy rajongója a kanadaiaknak ezért a cím sem maradt meg az emlékezetemben. Bocs fiúk! Egyébként szoktak még Slayer - t, Trouble - t, Anthrax - et is előszedni, most azomban időhiány miatt ezek elmaradtak.
Szegény embert ugye még az ág is húzza. Nem elég a szerencsétlen időpont, még a hangzás is ellenük volt. Nagyon kásás és halk gitárok, valamint csúnyán csapkodó basszus nem segített az Eclipse - nél jóval bonyolultabb zene befogadásában. Egy-egy szám akár tíz témából is állt, plussz a nagyon előremutató dalszerkezeteik is mind a redundanciát növelték. Sajnos néha a kazetta ismerete nélkül, főleg egy hosszabb hangszeres betétnél könnyen el lehetett veszíteni a fonalat. Aki ott hallotta őket, mindenképpen szerezze be a kazettát, mert mérföldekkel jobban szól ! "

Perényi Ádám



INTERVIEWS
(some fragments from signal interviews with the Band)

Interview with Emil made by Sandra, Andreea, Cristina for www.metalhead.ro in october 2006

> Salut! Psycho Symphony, pe langa a fi una dintre cele mai mature si complexe trupe din aria metalului romanesc, a reusit de asemenea inca de la prima ascultare sa ma prinda intr-o plasa a halucinantului si irealului atat prin fuziunea ineditata a stilurilor muzicale, cat si prin versuri. Spune-ne, te rog, cateva cuvinte despre ceea

...ce va propuneti sa transmiteti prin muzica voastra si...

Nu ne-am propus niciodata in mod concret ce anume sa transmita muzica noastra, mai degraba ne-am propus sa cantam ceea ce ne propune instinctul, bineinteles prin controlul permanent al constientului, deoarece oricat de instinctual ar fi rezultatul fara control ar fi, probabil, un haos total.

...cum ati ajuns ca trupa la acest nivel artistic?

Intrebare grea. Multe repetitii, exercitii, munca periodica, blablabla? Nu nicidecum, astea nu ne reprezinta. Insa cumva am ajuns undeva unde ne simtim bine si asta-i important.  

> Ce va defineste muzica?

Muzica PS este caracterizata de aglomerari tematico-armonice si schimbari neasteptate de masuri si tempo, toate astea intr-o atmosfera nebunatica de neatins asemenea unor halucinatii fugitive, greu de urmarit si de ascultat in cazul in care ascultatorul nu reuseste sa se familiarizeze cu aceasta atmosfera uneori bizara.   

> De-a lungul timpului, ati reusit sa va concentrati atentia asupra unor anumite elemente care se regasesc in versurile voasrte. Un ansamblu de monologuri interioare, o lupta psihologica puternica unde culoarea rosie, sangele, este plasata deasupra nuantelor sterse ale iluziei si fantasticului, creand un impact puternic. Care sunt elementele inspirative ce se ascund in spatele acestor viziuni?

La inceput  ne preocupa foarte mult tema sinuciderii si imprejurarile acesteia, iar mai tarziu am fost fascinati de peisaje suprareale schizoide care pot fi intelese in fel si chip. In momentul de fata cred ca ne-a atins o mica luciditate, fara a pierde esenta abstractului.

> Aproape la fel de complicat ca a intelege o pictura abstracta, a defini cu exactitate muzica Psycho Symphony este proabil imposibil. Cu fiecare ascultare, se pot gasi noi elemente, noi caracteristici si noi interpretari ale intregului univers muzical cuprinzand totodata spiritul conservator al progressive-ului, cat si instabilitatea si atonalitatea psychedelic-ului. Totusi, care ar fi cele mai importante influente ale vostre? Munca caror artisti sau trupe vi se pare ca se apropie cel mai mult de identitatea voastra artistica?

Dupa parerea mea King Crimson, Voivod, Mekong Delta, Psychotic Waltz, Atheist si Cynic ar fi cateva dintre trupele a caror muzica este la fel de independent si personal in felul lor ca si Psycho Symphony. Insa mai sunt multi artisti si trupe care traiesc la fel aceasta lume muzicala.

Influentele noastre evidente sunt pe deoparte progresiv-psihedelice pe de alta parte extremiste si uneori bizare (Mekong Delta, Voivod, Sieges Even, Watchtower, Psychotic Waltz, Atheist, Cynic, King Crimson, ELP, Gentle Giant, Primus etc.)

> Particularitatea si atipicul muncii voastre au fost adesea confirmate prin aprecierea, cel putin la nivel national, atat a altor muzicieni cat si a ascultatorilor. Coincide ceea ce face Psycho Symphony in momentul de fata cu ideile voastre muzicale initiale?

Luand in vedere ca la inceput nu am avut o idee fixa despre ceea ce va fi in continuare cred ca in momentul de fata ne aflam cam tot acolo. Initial stiam doar ce nu vrem sa facem si astfel a ramas un mare univers pe care l-am parcurs si ne straduim sa-l parcurgem si in continuare, iar daca pentru asta pe deasupra mai suntem si apreciati atunci inseamna ca ne aflam pe drumul cel bun.

> Psycho Symphony. Un nume care va defineste muzica perfect. Multor trupe le este dificil sa isi atribuie un nume caracteristic pentru muzica lor, in special cand aceasta se afla in formare. Cum ati reusit sa alegeti un nume atat de reprezentativ inca de la inceput? Ati avut mai multe variante din care ati optat sau pur si simplu stiati in ce tipare se va incadra opera voastra?

Initial erau doua variante: Psychical Depression si Black Symphony. Ulterior a ramas Psycho Symphony care intr-adevar se potriveste foarte bine cu noi, dar asta sa adeverit doar ulterior.

> In masura in care in tara noastra metalul tehnic nu e foarte cunoascut (dar pretios!), numarul formatiilor de acest gen este infim. Concertele de-a lungul carierei voastre nu trec insa de granitele Ungariei. V-ati gandit vreodata sa va incercati norocul de a va face remarcati, sa zicem printr-un turneu European cum au facut Negura Bunget sau Magica? Credeti ca o "adunare" a trupelor europene de underground din aceeasi categorie ar putea veni cu ceva care sa scoata in lumina ceea ce in Europa a fost de mult ingropat?

Nu as crede ca a fost ingropat, insa  o "adunare" a trupelor europene underground la un loc realizat printr-un turneu sau mai multe concerte mi se pare o idee superba.
Legat de un turneu individual PS, nu vad cum am putea realiza un astfel de proiect. 

> In timpul in care voi ati scos un singur album, scena metalului din occident in care voi v-ati fi incadrat perfect din punct de vedere stilistic, era im plina desfasurare.Dincolo de lipsa de bani, sa fie dezinteresul publicului considerat o piedica in evolutioa trupei?

Nu cred ca dezinteresul publicului ar fi reprezentat o piedica. Adevarat este insa ca o astfel de muzica nu poate depinde de public pentru ca nu se bazeaza pe cerintele publicului. Este o creatie moarta de la nastere. Viabilitatea lui depinde doar de rabdarea si puterea artistului sau a trupei de a duce mai departe fara a lua cunostinta de ceea ce se petrece in lumea inconjuratoare.

> Sunteti printre putinele trupe din Romania care s-au ridicat la un nivel superior prin calitatea sunetului si rezultatul efortului vostru, adica unul intr-adevar neobisnuit. Muzica voastra haotica ia amploare din versuri despre viata si emotie, incalca toate regulile, trece dincolo de bariera sunetului banal si reuseste cu fiecare ocazie sa stupefieze, cam in aceeasi maniera in care au reusit si Watchtower sau Atheist, cu doua decenii in urma. Care este materialul pe care l-ati alege ca definitoriu pentru cariera voastra muzicala si de ce?

Nu sunt convins ca am inteles corect intrebarea.
Pentru un creator de muzica nu exista material definitiv , doar terminat sau neterminat. In momentul in care ai realizat materialul definitiv si esti constient de acest lucru inseamna ca filmul s-a terminat. Insa un album sau o piesa, intr-un fel, o putem considera ca fiind o varianta definitivata, dar de obicei dupa o vreme iti dai seama ca se putea si mai bine, chiar daca nu te mai atingi de ea niciodata.

> Fiecare persoana are anumite preferinte culturale. In cazul Psycho Symphony care au fost aceste elemente care v-au marcat psihicul? Exista vreo legatura intre acestea si creatiile voastre de pana acum?

Chiar daca muzica nostra pare a fi un intreg, totusi fiecare dintre noi isi are lumea lui personala. Nu suntem la fel si nici preferintele nostre nu sunt identice. Eu de ex. sunt o fire mai interiorizata, imi plac creatiile suprareale si abstracte si muzicile experimentale de avangarda. Cu siguranta trebuie sa existe legaturi intre preferintele si creatiile noastre, dar e greu de raspuns in doua cuvinte. Necesita o analiza mai complexa.

> In anul 2003, ati fost invitati pentru a doua oara la festivalul Sziget, din Budapesta, de aceasta data pentru a presta pe scena Hammer World. Cum v-ati simtit sa concertati pe aceeasi scena cu trupe precum Annihilator si Testament? V-ati gandit vreodata ca formatia va ajunge atat de departe?

A fost un concert foarte important pentrut noi. Imi amintesc, imediat  dupa concert au venit fani din diferite tari si au fost foarte impresionati de concertul nostru. Incredibil.

> Avand in vedere activitatea voastra concertistica mult mai ampla decat cea de studio, nu cred ca gresesc cand zic ca legatura cu fanii se face mai ales prin intermediul prestatiillor voastre live. In fata unei muzici atat de deosebite nimeni nu poate ramane insensibil. Cum interpretati reactiile publicului impresionat tot mai mult cu fiecare nota muzicala?

Incercam sa-l interpretam in felul nostru si sa urmarim aceste reactii, indiferent de felul lor negativ sau pozitiv. Au o importanta deosebita si ne bucuram daca observam ca publicul este cu noi.

> Gábor Gindele activeaza nu in una, ci in doua trupe, Psycho Symphony si Voices of Silence, ambele avand la baza elemente progresive, dar totusi cu cateva diferente considerabile. Cum reuseste sa-si imparta timpul intre trupe, realizand o treaba remarcabila in cadrul amandurora? Ceilalti membri au, la randul lor, si alte proiecte muzicale?

Mai mult, Gabi mai canta si in trupa clujeana Knock Out deja din 2000 (daca-mi amintesc bine). Nu stiu cum reuseste, dar se pare ca totul e ok. Eu mai compun muzici de avangarda si uneori colaborez in diferite proiecte sau spectacole artistice. In rest cam atat.

> Acum vechea intrebare care sta la baza creatiei: de ce? De ce ati ales sa cantati acest tip de muzica cand Thrash-ul si Black-ul abia isi faceau intrarea la noi si ce v-a facut sa va indreptati spre o latura mai complexa in raport cu ce se petrece in ziua de azi in lumea metalului? Si cum ati defini genul pe care il abordati scotand termenul "technic"? (subiect tricky pentru multi dintre ascultatorii vostri.)

A fost un impuls interior, greu de definit, cel putin pentru mine, de a iesi din latura obisnuita stilistica, nu neaparat mai complexa decat celelalte trupe thrash. Simteam nevoia de a opta la un limbaj cat se poate de personal care sa ne reprezinte. Totusi, toate astea sau format fara sa fortam inspiratia si fantezia noastra muzicala, insa probabil acest mic impuls si-a facut efectul. Am incercat sa definim stilul PS in asa fel incat sa nu fie pe chineza si am ajuns la "Psychedelic Progressive Metal". Explicatia este foarte simpla: Pasajele acustice, mai ales impreuna cu voce, duc spre un psihedelic pur fara a ne limita doar la un Pink Floyd. Temele si blocurile distorsionate, oricat de tehnice ar parea, sunt progresive si care dupa fiecare ascultare incearca sa spuna ceva nou. Iar maniera de interpretare este tipic metalului si aici ma gandesc atat la thrash cat si la death.     

> In final, va multumim pentru timpul acordat, a fost o placere pentru noi si care ar fi planurile voastre in continuare? Vom avem ocazia sa vedem un material video in viitorul apropiat? Pregatiti ceva special pentru publicul din Bucuresti pe 19 octombrie?    

In februarie a.c. am realizat a preinregistrare a tobelor, urmand ca in urmatoarele luni sa reinregistram in intregime noile piese, care deja nu pot fi considerate noi, insa cu atat mai actuale. Inregistrarile se vor face in sala noastra de repetitie care momentan se afla sub renovare pentru a face fata atat la repetitiile viitoare cat si la inregistrari. Din acest motiv am raspuns atat de scurt la intrebari, deocamdata timpul nu-mi permite mai mult. Material video nu cred ca vom avea in viitorul apropiat iar daca pregatim ceva special la Bucuresti asta veti afla la momentul potrivit. Mersi si nu uitati sa vizitati www.psychosymphony.ro
Ne vedem pe 19 octombrie.

Interview with Emil made by Bakk László QWER for www.art-of-decadence.tk in november 2005
(released in june 2006)

> Szia Emil! Bemelegítő kérdésként összefoglalnád dióhéjban, hogy hogyan alakult ki a PS mai felállása?

A Gindele tesók és Mogyorós Attila 1992-ben alapították a zenekart, majd 1993-ban csatlakoztam hozzájuk miután a Chaos zenekar, akikkel akkoriban játszottam, feloszlott. Azóta a felállás változatlan: Mogyorós Attila gitár, Gherasim Emil gitár-ének, Gindele Róbert basszusgitár és Gindele Gábor dobos.

> A magánéletetekben mivel foglalkoztok?

Én 2003-ban zeneszerzésből diplomáztam a kolozsvári Zeneakadémián, jelenleg saját munkáim írása és a zenekar mellett idonként különböző zenei projektekben (balett, instalácók, stb.) veszek részt zeneszerzőként. Attila saját tetováló stúdiójában tetovál és ha ideje engedi festményeket készít. Róbert régészként dolgozik a szatmari Múzeumban, Gábor egy kv-i cégnél valamilyen üzletkötő menedzser vagy ilyesmi.

> Mennyivel könnyíti meg a dalszerzést az, hogy konzit végeztél?

Hát, nem hinném, hogy megkönnyítené, mivel még mielőtt a konzis tanulmányaimat elkezdtem volna, a Psycho Symphony alapkoncepciója és stílusa már egy kiforrott egész volt ami persze idővel változhat, de alapjában ugyanaz. Mi autoditakták vagyunk (a konzi elött én is), startból tudtuk, hogy mit nem akarunk és így maradt egy hatalmas tér amiből táplálni tudtuk zenénket. Mindig törekedtünk az egyéni megoldásokra, lehetőleg nem másolni senkit és gyakorlatilag nálunk teljes csapatmunka folyik. Ezzel együtt és talán ebből kilfolyólag 1997-98 környékén írott dolgaim már nem fértek bele a zenekar amúgy nagyon tág látókörébe és így saját pályát kezdtem, ha lehet ezt így nevezni, a Psycho Symphony-val párhuzamosan, szóval nem akartam megszavarni egy jól működő gépezetet.

> A zenétekre egyértelmuen hatással van a Psychotic Waltz zenéjének koncepciója: skizofrén, beteg a zene és a szövegvilágotok is abszurd, groteszk, ugyanakkor félelmetes is. Még milyen zenéket tudnál fölsorolni, ami hatással van a PS-re?

Én személyszerint nagy King Crimson rajongó vagyok, főleg a 1994-től máig kiadott lemezeiket szeretem és a 20.sz. kortárs műzenéket is kedvelem mint pl. Bartók, Sztravinskij, Sosztakovics, Messiaen stb. De még nagy hatással voltak ránk a 80-90-es évek technikás progresszív metál bandái (Voivod, Mekong Delta, Sieges Even, Watchtower, Cynic, Atheist) és a 70-es évek progresszív rock bandái közül az ELP, Gentle Giant és ugye a King Crimson.

> Ki készíti az album-borítóitokat?

Az első két demó illetve a Silent Fall lemezünk boritója számunkra ismeretlen szerzőktől származnak. A Schizoid boritóját Attila festette amit én megspékeltem egy-két apró effekttel.

> Több, mint 10 éve fontos szerepet töltötök be a hazai és a Magyarországi underground zenében. Hogy-hogy eddig nem sikerült áttörnötök?

Valószínüleg a zenénk elvontságában rejlik a titok. Én azt hiszem a Psycho Symphony az underground részese lesz még akkor is ha valami csoda által kiadunk egy lemezt amiből eladnak 1 mil. példányt:) Akkor viszont a világban nagy változások fognak végbemenni:) A tréfát félretéve, őszintén, mi nem akarunk belekóstólni abba ami ebben a hatalmas zeneiparban végbemegy. Néhány felajánlott szerződés elolvasása után rádobbentünk, hogy ez nem való nekünk. Persze ez még nem zárja ki azt, hogy egyszercsak megtörténjen az áttörés.

> Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek, és volt-e olyan koncert amire nem szivesen emlékszel vissza?

A legemlékezetesebbek közül a 2001-es pécsi Progresszív Metál Fesztivál és a 2003-as Sziget Fesztivál-t emelném ki, de szerencsére több jó élmény van mint rossz. A kellemetlenek közül kiemelném a 1994-es brailai Rock Fesztivált amit végül elneveztünk Fantom Fesztiválnak. Itt az történt, hogy miután a vonatok nem a vasúti menetrend szerint közlekedtek és e-miatt 24 órát utaztunk Brailáig azonnal szinpadra is kerültünk. Akkor még nem tudtuk, hogy a lényeg még hátra van, mert a koncert után egy nemakármilyen szálóba alhattunk és másnap egy találkán, amit a szervező fickó adott nekünk a többi zenekarral együtt, kellett volna megkapjuk az utiköltségre valót, de a fickó nem csak hogy nem jött el, de mintha elnyelte volna a föld.

> Ha lehetoség adódna, kik elott játszanátok a legszívesebben?

Sajnos, lassan már egy zenekar sem fog létezni akik előtt nagy élmény lenne játszani. Persze eszembe jutnak olyan nevek is mint a Dream Theater és számtalan projektjeik, vagy aktuálisabb metál bandák mint pl. a Nevermore, de az igazi talán egy Sieges Even, Spiral Architect vagy Meshuggah. Ez utobbi tényleg egy extrém buli lenne.

> Az idéntől már saját website-tal is büszkélkedhettek...

Már nagyon rég tervezgettük, de csak idén jutott időnk foglalkozni a weboldal készítésével. A weboldal design és forráskód részét én csináltam, a webhosting-ot egy nagykárolyi barátunk Laska biztostja, a guestbook forráskódját egy pesten élő barátunk Orbán István készítette. A legnagyobb munkát a zenekar történetének megírása jelentette, amit hónapokig csináltunk Attillával közösen és persze ennek angol változata ugyancsak nagy megmérettetés volt, itt viszont egy nagy segítséget nyújtott Kozma Jolán aki az angol korrektúrát elvégezte. Sajnos apró bakik még mindig vannak, de ezt hamarosan orvosolni fogjuk. Ez utón is köszönetet mondunk mindazoknak akik bármilyen módon segítették a weboldal és annak tartalmának létrejöttét!

> A 2002-es "Schizoid" óta még nem jelent meg semmi Tőletek. Mikorra várhatjuk a következő PS anyagot?

Titokban idénre terveztük, de sajnos a dolgok nem úgy alakultak, viszont jövőre igérni nem merem. Dolgozunk az új szerzeményeken, amennyire időnk engedi, de még van egy két olyan akadály ami lelassítja a folyamatot. A következő anyag is szerzői kiadás lesz és a Schizoid-os irányvonalat követi.

> Közeljövoben hol lesznek fellépéseitek?

Az idén, ellentétben a tavalyi évvel, egyetlen egy koncertünk volt a bukaresti Viking klubban ahol nagy meglepetésünkre nagyon jól fogadtak minket. Idén számtalan fesztiválra jelentkeztünk idehaza és magyarországon, de sehol sem fértünk bele a programba, reméljük a 2006-os év szerencsésebb lesz.

> Hogyha valaki teljesítené egy kívánságodat akkor mi lenne az?

Hogy eljussak oda, ahova el kell jutnom. Meg tudjam tenni, amit meg kell tennem.

Interview with Attila made by Vassilis Zaharopoulos for www.electricrequiem.com in april 2005

+Complex music to be interesting and above that melodic and appealing to the ear, is a difficult thing to pull off. How do you manage to combine these virtues? How do you come up with your material?

In the beginning when we start the band, we agree about one thing, and we made a lot of jokes about it, and it was that we never will come out from being a star, because we will never get into it...
We know that we are in underground, and we will be in underground, maybe forever, but I think there will be always a true fan group, who will appreciate sincerely this kind of music. With this state of mind we really don't care what we are supposing to do to be more commercial, we do only what we like, almost no matter what. When we start to make a song we know only what we DON'T want to do and to hear, and in this way appears in front of us a large area were we could experience almost everything.

+What are your lyrics about? And where do you draw inspiration about them...real life, books and maybe the movies? To what extent would you consider your lyrics autobiographical?

The lyrics are about surrealistic things, is not something reachable, we try to suggest dispositions, psychic thoughts and kind of dark dreams. Many of our lyrics were written earlier, in poetry forms, and during the song writing, we analyze the mood of the song and what we want to suggest with that song. Than we associate some of our lyrics with it and make together any further modifications and arrangements on the lyrics if necessary.

+Admittedly, your kind of music appeals mostly to a minority of listeners. It's impossible to make a living by playing strange rhythms, constant time changes, antimelodic solos and eastern vocal melodies. How aware are you of this fact? Would you ever consider playing something more catchy/typical to the common metal ear? Or would you like to take it to the limit and fall like many progressive martyrs did?

I like this kind of questions; here our hearts beats faster, because we know how to be hatred by the most of the rockers who don't understand what we are doing, and consider irritating our music. We are happy with this kind of reaction because in this way they shown to us that we are in the right direction, we did exactly what we want: be as far from commercial as possibly can. And you know you can't fall if you are already down...
We have some concerts were the peoples stays and stays and couldn't figure it out what's happening, they never seeing something like this before. Don't misunderstand me, we don't want to frighten everybody, we just want to like us all who understand our feelings. I think music is art; art is to put your sentiments into forms (painting, poetry, music, etc.), where you can express yourselves totally in the best way. If somebody has the same feelings, or thoughts about today's being and living, he will understand it. Music should not be something about how to do it to earn more money fast, with all prices. If you sincerely do your music and at the same time you became famous and maybe richer with your band, it's not a problem we are not against money. We dream to it too, but if we succeed its ok, if not than ok too. We do this almost thirteen years, so if we want it to earn money from music, we were doing it earlier, we had the chances to play at the weddings party, were you can get really good money.

+How would you define progressive music? How important is technical skill in your playing and composing? And how important is it to come up with a good melody to support the crazy playing/odd signatures?

In my opinion progressive music has not a common rule, to define it. It's something what showing another kind of how to approach a style, another way to play it, how to get beyond it's limits, and not follow a well proved common rule, what's leading to commerciality. It could be the technical parts, or strange structures and rhythms, anti-melodic melodies, I don't know. Progressive it's something what you cant grab it, just feel it. Maybe it's different for everybody. That's could be the good part of it.
Unfortunately we are not as good in technical skill as we want to. Many times we had parts what we have to practice day's even weeks?, to play it well, especially when we play parts invented by the others from the band.
To have a good melody is that important as everything else, we don't drop nothing if its sound well to us, if we like it we keep it if not we drop it (no matter if it's melodic or crazy). The accent is on to not play what we don't like. That's the main rule in the band.

Interview with Emil & Attila made by Volkmar Mantei for www.ragazzi-music.de in nov. 2004

+Where do you you have you're technical abbilities as musicians, as composers?
+You are studied musicians? Is music you're job?

Attila: At the beginning we studied by ourselves, only Gabor and Emil went to a private teacher but not for a long period, later Emil went to the Music Academy in Cluj-Napoca (Romania), and graduated as a composer.

Emil: As in Romania you can't earn a living out of nonconformist music (as it is addresed to a small public), all of us have to work in other domains. It's true that I'm involved in other music-projects (ballet, installation etc.), which don't assure a living yet.
so,
Attila - tattooer (ex-electrician), Robert - archeologist, Gabor - marketing director,
Emil - composer (ex-horologist/watch maker).

+Where does this technical and very complex ideas come from?

Emil: We don't know. It's probably because of our disposition for gripping sounds and strange feelings.
At same the time we always aspire for originality and the weird or unique solutions in music expression.

Interview with Emil made by Noni Hutterer for Heavy Metal Magazine in 2004

+Sambata seara, s-a intamplat un lucru aproape paradoxal: cu toate ca voi sunteti o raritate prin Bucuresti si o trupa respectabila, care implicit impune respect, aproximativ un sfert din spectatorii aflati in sala din Preoteasa, au iesit... Cum iti explici acest lucru?

Sincer, eu n-am observat acest lucru insa daca asa sa intamplat atunci probabil o parte din public nu a fost curios in mod deosebit de concertul nostru, ceea ce nu cred ca ar fi o problema din moment ce o mare parte a publicului a ramas sa ne vada.

+E adevarat ca dupa 2 piese au revenit la locurile lor si au inceput sa aprecieze ceea ce, poate, ei nu cunosteau. Ti se pare ca muzica voastra e prea complicata pentru cei care vin la concerte doar sa se imbete sau sa se imbranceasca?

Daca intr-adevar sunt astfel de indivizi in randul publicului, care vin la un concert doar sa se imbete, atunci pentru ei probabil este indiferent ce se intampla pe scena, insa eu cred ca la acest concert majoritatea a venit pentru a vedea cu adevarat unul sau toate trei din trupele care au concertat.

+La un concert de-al vostru preferati putini spectatori, dar maturi sau cateva sute care se afla acolo din intamplare?

In cea mai mare parte preferam prima varianta cea cu un public mai restrans, deschisi pentru muzici de avantgarda, in cazul nostru cea a unui rock/metal psihedelic insa din cand in cand nu strica sa ne vada un public aflat acolo doar din intamplare, pentru ca o parte din prejudecati fata de muzica noastra astfel pot fi eliminate.

+ Crezi ca merita sa mai cantati in Romania?

Da, atata timp cat conditiile si imprejurarile ne vor permite acest lucru. Chiar si pentru un singur om.
De altfel, noi de la bun inceput am pornit cu ideea ca in primul rand noi trebuie sa fim multumiti de muzica noastra indiferent de reactia publicului. Aceasta idee tine in viata tot ceea ce inseamna Psycho Symphony.

+ Lucrurile poate nu sunt atat de negre pe cat le-am vazut eu, dar as vrea si pareara ta, in special cea legata de prestatia live din Preoteasa.

Nu sunt deloc dezamagit. Pentru publicul bucurestean a fost in mare parte prima intalnire cu Psycho Symphony. Publicul a reactionat ca de obicei pe scenele autohnone. Sunt convins ca a existat un numar mai restrans din public care a reusit sa se conecteze la aceeasi lungime de unda la care ne-am aflat si defapt asa si este normal. In cazul nostru reactiile publicului pot fi de la o extremitate la cealalta ceea ce mi se pare un lucru evident. Ar trebui sa cantam mai mult in Bucuresti pentru ca din mici sutimi sa se formeze un numar mai mare de public care sa fie impresionat de muzica noastra. Eu sper ca in viitor vom concerta mai des in capitala, insa asta deja nu depinde numai de noi.

Interview with Emil made by Dragos P. for www.metalfan.ro in 2004

+Desi voi reprezentati probabil cea mai excentrica si nonconformista titulatura in zona metalului autohton, nu ati reusit totusi in acesti 10 ani sa parasiti undergroundul. Din aceasta perspectiva consideri evolutia Psycho Symphony un esec?

In general, muzicile nonconformiste raman aproape definitiv in underground, adevarat ca sunt si unele exceptii, insa daca ma gandesc mai bine nu cred ca exista un loc mai adevarat, unei trupe de calibrul nostru, decat Underground-ul.

+A cataloga muzica Psycho Symphony constituie un demers extrem de dificil, daca nu chiar imposibil. Asadar, cum putem defini ceea ce cantati voi? Tendinta voastra de a mixa cat mai multe genuri muzicale este un lucru pe care l-ati realizat in mod natural sau v-ati propus mereu ca scop amalgamul stilistic ?

Zona stilistica este cea a rock/metalului psihedelic progresiv abordata intro maniera tipic Psycho Symphony reflectandu-se atat in constructia pieselor cat si pe planul interpretarii. Incerc sa-mi pun la o parte modestia ca sa-ti pot marturisi ca de exemplu cei de la Metal Hammer-ul unguresc ne-au spus ca asa ceva nu canta nimeni in lume si ca este ceva cu totul deosebit si original. Nu sunt eu cel care trebuie sa decida in ce masura este adevarat sau nu cele spuse in orice caz de la bun inceput am pus un accent foarte mare pe originalitate si pe idei frapante astfel influentele diferitelor genuri muzicale asupra compozitiilor trupei sunt absolut indirecte, nu ne-am propus acest lucru, sa format cu timpul. La un moment dat in presa autohtona legat de stilul nostru sa vorbit de o "excursie sonora in bizar" iar altii spuneau ca suntem de parca cazuti de pe o alta planeta dar am auzit indivizi spunand ca suntem buni de spanzurati. In fine, totusi ca lumea sa aiba o vaga viziune asupra muzicii Psycho Symphony putem spune ca este ceva intre techno-thrash-death metalul progresiv al anilor '80-'90 (Mekong Delta, Voivod, Sieges Even, Watchtower, Atheist, Cynic, Psychotic Waltz etc) si muzica rock progresiva a anilor '70 (King Crimson, ELP, Gentle Giant etc).

+Consideri ca este posibil ca muzica voastra complexa, greu de digerat pentru multi ascultatori sa fi constituit unul din motivele pentru care Psycho Symphony a ramas atata timp in underground? Formulat altfel, nu ati fost tentati niciodata sa abordati un gen facil pentru a avea succes in randul unei categorii mai largi de ascultatori?

Majoritatea oamenilor sunt tentati sa-si realizeze o avere, masina, casa etc. si toate astea cu orice pret si indiferent de compromisuri. Noi nu obisnuim sa facem compromisuri doar in cazuri extreme. Nu ne vom schimba doar pe placul altora. In privinta asta suntem egoisti, inainte de toate noi trebuie sa fim multumiti de muzica nostra indiferent daca-si gaseste public sau nu.

+Universul muzical generat de piesele voastre este unul framantat, halucinant, bazat pe coordonate suprarealiste, totul invaluit de o profunda atmosfera criptica. Ce incercati sa transmiteti prin aceasta muzica? Exista cumva un anumit mesaj ascuns in aceasta avalansa sonora?

Sunt multe sentimente care nu pot fi exprimate intr-un cadru real insa asezate intr-o lume suprareala isi recapata sensul care desigur poate avea mai multe intelesuri si astfel se pot crea efecte diferite asupra ascultatorului. Mesajul este unul nebunatic, halucinant fugitiv de neatins ceea ce rezulta si din aglomerarile de teme peste teme si schimbarile neasteptate de masuri si tempo.

+Desi Psycho Symphony este un grup format din 4 muzicieni valorosi, cu solide cunostinte muzicale, de-a lungul timpului voi nu ati reusit sa editati decat doua produse, albumul Silent Fall si demo-ul autoprodus Schizoid. De ce atat de putine realizari discografice?

Motivele sunt in primul rand de natura materiala in ce priveste inregistrarile. Apoi sa nu uitam ca fiecare dintre noi trebuie sa-si castige existenta din alte surse si de multe ori trec saptamani/luni intregi fara nici o repetitie. Lipsa unui impresar ar fi probabil un alt motiv care ne-a oprit in aparitiile discografice si nu in ultimul rand faptul ca pana in momentul de fata nu am fost multumiti de nici o oferta de editare/productie muzicala.
Un alt aspect foarte important ar fi ultra-complexitatea piesele noastre. De multe ori ni se spune ca din materia muzicala aflata in interiorul unei piese Psycho Symphony s-ar putea realiza un album intreg. Noi am inclus sau mai bine zis am arhivat sub o forma condensata un intreg album intr-o singura piesa. Privind astfel am putea spune ca am realizat zeci de albume. De altfel, tot din acest motiv chiar si dupa a zecea ascultare a unei piese Psycho Symphony ascultatorul va mai avea de descoperit noi bijuterii sonore.

+Cum arata in viziunea ta viitorul grupului Psycho Symphony? Exista negocieri pentru semnarea unui contract cu o casa de discuri (autohtona sau din exterior)?

Negocieri au fost si probabil vor mai fi dar pana in momentul de fata nimic semnificativ. In urma cu cativa ani, dupa realizarea promo-ului Schizoid, eram optimisti in privinta semmnarii unui contract. Am avut ocazia sa avem in fata noastra niste contracte care ne-a dezamagit total si am ajuns la concluzia ca daca asa arata majoritatea contractelor de editare din lume (ceea ce sper sa nu fie adevarat) atunci Psycho Symphony niciodata nu va semna contract. Exista o conceptie gresita in randul producatorilor in privinta statutului pe care-l indeplinesc, ar fi cazul sa se clarifice un lucru si anume: Nu trupa este pentru producator ci invers! Un producator sau o casa de discuri fara trupe poate fi considerat nula in timp ce o trupa poate exista fara el linistit, poate ca nu va avea video-klipuri, nu va fi difuzata pe cele mai vestite posturi de radio/TV etc. dar toate astea sunt chestii nesemmnificative. Multi au semnat contracte fara sa fie constient de continutul acestuia iar dupa cativa ani sau trezit intr-o situatie jalnica. In momentul de fata vrem sa punem la o parte problema asta pentru ca se cam pierde esentialul si in continuare dorim doar sa colaboram pentru diferite proiecte si cat mai multe aparitii scenice dar asta cu adevarat si fara prea multe povesti.

Interview with Emil made by Noni Hutterer for Heavy Metal Magazine in 2002

+Înca de la primul impact live pe care l-am avut cu Psycho Symphony, am fost placut impresionat de tehnica pe instrument a tuturor muzicienilor, În special de cea a lui Gabor Gindele. Cam cât timp alocati studiului personal si cât repetitiilor împreuna cu grupul?

"Niciodata nu am fost o trupa care repeta prea mult. Nu am vrut sa devina monotona munca noastra si astfel sa apara acel sentiment negativ pe care-l simtim zi de zi în alte domenii si în diferite situatii. Ne bucura faptul ca multi oameni sunt impresionati de tehnica instrumentala de care posedam, dar Psycho Symhpony niciodata nu a pus un accent deosebit pe tehnica, esentialul fiind compozitia în sine alimentata de o fantezie intuitiva".
Cu aproximatie, care este timpul necesar compunerii unei piese si cât dureaza definitivarea ei, tinând cont de complexitatea si aranjamentele complicate cu care ne-ati obisnuit?
"De multe ori cu pasaje de câteva minute ne stoarcem mintile, iar alteori totul merge foarte repede. În orice caz, pâna când nu suntem multumiti în totalitate de o piesa, nu o abandonam si încercam toate posibilitatile si variatiunile pâna la finalizarea ei".

+Cred ca a venit timpul sa vorbim putin si despre "Schizoid'. Materialul reprezinta o etapa speciala în viata trupei?

"Este, în fapt, continuarea fireasca a albumului "Silent Fall". Comparativ cu "Silent Fall", "Schizoid" mi se pare mai bine gândit atât pe planul constructiei cât si al temelor. Aglomerarile si schimbarile neasteptate ale masurilor si a tempourilor sunt mult mai asezate, iar temele vocale de data asta sunt mai aerisite si mai reusite ca înainte. "Schizoid" sugereaza o nebunie totala plutind într-o lume suprareala, fugitiva deliranta, de neatins.
Cele doua piese de pe "Schizoid" sunt încalzirea pentru un full lenght?
"Ideea a fost realizarea unui demo promo în special pentru a testa sansele noastre în fata producatorilor si caselor de discuri din vest, asta pentru ca la noi în tara nu exista nici cea mai mica sansa pentru a scoate un asemenea material muzical. Astfel, am decis sa înregistram numai o gustare din cele cinci piese si anume "Strange Illusion" si "Purple Coloured Kingdom".

+Poti da câteva amanunte despre mini CD si face câteva comentarii în legatura cu el?

"A fost înregistrat în sala noastra de repetitie, în conditii absolut modeste, de aceea sound-ul nu este chiar cel mai reusit, însa nu atât de mult încât sa perturbeze sentimentul de delectare al ascultatorului".

+Titlul "Schizoid" a fost ales la întâmplare?

"Titlul "Schizoid" ne reprezinta în întregime, atât muzical cat si spiritual, iar noile compozitii, la fel ca si cele de pe "Silent fall" ('97), se desfasoara într-o stare nebunatica, schizoida si halucinanta".

Interview with Emil made by Horia Diaconescu for www.hmm.ro in 2002

+ Aveti un demo lansat in 2002, numit "Schizoid", pe care nu multi l-au ascultat. Vorbeste-mi despre el, te rog! Dupa parerea mea nu exista o schimbare fata de coordonatele conceptuale si sonore ale albumului "Silent fall".

Emil:
Pe planul constructiei "Schizoid" mi se pare mai bine gandit, temele, aglomerarile si schimbarile neasteptate ale masurilor si ale tempourilor sunt mult mai stabile si temele vocale mai aerisite si mai reusite ca inainte. "Schizoid" sugereaza o nebunie totala intr-un cadru suprareal, de neatins halucinant fugitiv. Totusi, o schimbare radicala fata de "Silent Fall" nu s-a produs, dar nici n-am avut in vedere asa ceva.

+ Muzica e ciudata, versurile criptice, totul se invaluie intr-o aura halucinanta si greu delimitabila. Ce elemente ale structurii voastre interioare generaza universul Psycho Symphony? De ce este asa de "chinuit"? Vocea contorsionata a lui Emil ma face sa ma gandesc la un pacient psihiatric, pe jumatate sedat si incercand sa evadeze din lanturi! Intr-o convorbire cu Andy de la Taine el isi descria sentimentele generatoare de muzica drept un "haos". Exista "haos" in muzica Psycho Symphony.

Attila:
Mie imi place sa cred, ca atunci cand te framanta ceva, fie din exterior fie din interior, este mai usor sa le rezolvi daca vorbesti cuiva despre ele, pot spune ca muzica este un remediu foarte bun in acest sens, si daca are efectul de care vorbeai inseamna ca am avut experiente de acest fel, chestiile astea se reflecta din subconstient. Partea mai costienta, daca poate fi numita asa, ar fi ca ne straduim sa ne delimitam cat mai mult de real, exista o multime de sentimente pe care nu le poti trai in lumea reala, m-ar bucura faptul daca am reusi sa creem efecte diferite asupra ascultatorilor, pentru ca nu toata lumea percepe lucrurile in acelasi fel. Daca vrei poti gasi "haos" in muzica, dar numai daca acel haos exista si in tine, daca nu exista, atunci nici daca tu cauti, nu gasesti asa ceva, dar cu siguranta ai gasi altceva, bineinteles, daca esti pe lungimea de unda potrivita...

+Sunt curios cum decurge procesul compozitional in cadrul trupei! Cum este plamadita o piesa Psycho Symphony?

Attila:
Nu avem o reteta originala, in privinta asta, de obicei careva dintre noi apare cu o idee mai mult sau mai putin finalizata si apoi le discutam impreuna si decidem asupra sortii acesteia. Se intampla ca teme intregi sa ajunga in "Recycle Bin", insa ceea ce ramane ne multumeste pe toti 100%. Ne ia foarte mult timp finisarea unei piese, deoarece prima data terminam "riff"-urile la cel putin o chitara, dupa care vine cealalta chitara, dupa aceea sectia ritmica (basul si tobele) la urma ramanand de obicei vocalul. Exista cand pe o portiune de 10 secunde lucram ore sau chiar zile intregi pana cand asa suna cum ne-am inchipuit.

Interview with Emil made by Uzseka Norbert for Hungarian Metal Hammer in 2002

+Meg lehet fogalmazni egy altalanos filozofiat, amit a PS kepvisel?

Igyekszünk minnél inkább egyéni zenét produkálni, nem hasonlítani amennyire csak lehet senkire. Amikor nekilátunk zenét írni sosem azt vesszük figyelembe, hogy kinek fog tetszeni, megfelel-e bármilyen stíluskövetelményeknek hanem, hogy nekunk százszázalékosan tetszedjen és ha valami nem tetszik akár egyikünknek is, az kukába kerül. Ez igazi csapatmunka , ami sokat számít, mert így mindenki elégedett. Mi nem azt tudjuk, hogy mit akarunk csinálni hanem azt, hogy mit nem akarunk csinálni és így marad egy nagy tér végtelen lehetoségekkel.

+Ahogy Pecsett is kiderult, vannak '97-esnel ujabb dalaitok is.
Meseljetek ezekrol! Milyenek zeneileg? Mirol szolnak?

Elkészült öt új szám "Purple Coloured Kingdom", "Strange Illusion" (ezek pécsen halhatóak voltak), "Negative Space", "Abyss" és egy még cím nélküli instrumentális (a teljes anyag hossza kb.35-40 perc).
A Silent Fall-ról már jól ismert irányvonalat fojtattuk megtuzdelve friss gondolatokkal, átgondoltabbak a tételek és az ének témák is kidolgozottabbak és lényegretörobbek, több lett a visszatéro rész ami eddig nem nagyon volt ránk jellemzo de a visszajelzések azt bizonyítják, hogy zenénk ugyanolyan eszement mint volt. Ezt a dalok hosszúsága is jelzi, hét percesnél rövidebb szám nem igazán van.
A szövegek többnyire az öngyilkosság és azt körülvevo beteges hangulatok ábrázolásával foglalkoznak. Egy különös álomvilágban játszódnak, őrületet sugalló, szüreális és megfoghatatlan. Többféleképpen lehet ezeket a szövegeket értelmezni, és nagyjából ezt a hallgatóinkra bizzuk.

+Mik a csapat tervei? Magam ugy latom, hogy az egesz vilagon
nagyon-nagyon keves olyan zenekar van, mint a PS, es szerintem az a legkevesebb, hogy
volna eselyetek nyugaton lemezszerzodeshez jutni.

Eloször is hadd mondjam el, hogy már önmagában a kérdést bóknak vesszük.
Mi talán nem vagyunk ennyire derulátóak, de persze nagyon nagy dolognak tartanánk ha ez valóban össze jönne mert egy nagy álmunk válna valóra ezzel.
Valójában más kilátásaink nem is nagyon vannak.
Minnél hamarabb szeretnénk befejezni a nemrég rögzített demonk keveréseit amit elsosorban promóciós célokra szánunk.
Nagyon régóta biztatnak minket idehaza azzal, hogy próbálkozzunk külföldi kiadóknál mert talán még eséljeink is lennének de valahogy ez eddig nem jött össze. Még olyan is volt, hogy egy fesztiválon egy zsuritag felajánlotta, hogy ne fogadjuk el az elso helyezés díját (az a bizonyos lemezszerzodés) mert mi úgy is külföldön próbálkozunk majd és inkább hagyjunk helyett más hazai zenekarnak. De mi nem biztunk ennyire magunkban és elfogadtuk a díjat (ha-ha!).

Interview with Attila made by Schmidt Peter for www.ragyogas.hu in 2002

+A lemezt hallgatva én olyan csapatok hatásait veszem észre, mint például a VOIVOD, a korai PSYCHOTIC WALTZ, a CYNIC, a régi MEGADETH vagy az ATHEIST. Jól sejtem, hogy tényleg ok jelentették a fo inspirációt?

Világos hogy szeretjük az említett zenekarokat. Ha közvetlen
inspirációt nem is jelentettek (nem koppintottunk) de hatásuk biztos
érződik, pedig kifejezetten igyekeztünk (igyekszünk) hogy ne hasonlítsunk senkire, ezért talán nehezebb behatárolni stílusunkat, volt aki azt mondta ez teljesen egyéni, semmihez sem hasonlítható, a következo pillanatban egy más valaki már azt mondta hogy ez tiszta Sieges Even, más filmzenésnek találta, de hasonlítottak már minket a King Crimson - hoz is. Például a régi Megadeth-hez még nem hasonlítottak, ez egy új dolog. A fent említetteken kívül sok más stílusú zenéket is hallgatunk az avantgárd szimfónikusoktól (Bartók, Stravinsky, Shostakovich, Durkó Zs.) kezdve, jazz-en át (Mahavishnu Orchestra, Oregon, Pat Metheny, John Patitucci, Electric Band) a hard rock-on keresztül (Bon Jovi, Fahrenheit, Van Halen) egészen a deathmetál-ig (Morbid Angel, Terrorizer, Nocturnus). Mivel ez az interjú Magyarországra megy feltétlenül el kell mondani hogy nagy kedvenceink közé tartoznak az olyan bandák mint pl. The Bedlam, Slogan, Unfit Ass, Undertaking.


+ Próbálni milyen gyakran szoktatok?

Arrol vagyunk híresek hogy nagyon ritkán próbálunk, de akkor töményen, többnyire hétvégeken és koncertek elott is lenyomunk egy-két próbát. Nem szeretnénk monotonná tenni tevékenységünket azzal hogy orrvérzésig próbáljuk ugyan azt a programot. Persze más a helyzet ha új dalokon dolgozunk. A ritka próbák annak is köszönhetoek hogy mindegyikünknek megvannak a saját dolgai a zenekar mellet (egyetem, meló stb).

+Általában hogyan születnek az új nótáitok?

Mikor leülünk zenét írni, sosem azt nézzük, kinek fog tetszeni, milyen stíluskövetelményeknek felel meg. Számaink nagyon nehezen születnek és mindenkinek vétójoga van. Tehát ha valami nem tetszik egyikünknek, az kukába kerül. Ez igazi csapatmunka , ami sokat számít, mert így mindenki elégedett. Számainkat nagyon lassan írjuk, de ami kikerül a kezünk közzül, arrol érezzük, hogy az legalább igazi, belülrol jön.

Interview with Emil made by Maya for Hungarian Rockinform Magazine in 2002

+Nemrég jelentkeztetek egy húszperces felvétellel, a "Schizoid"-dal, ami rendkívül összetett muzsikát tartalmaz. A rajta hallható két nótáról mondanál valamit?

A "Schizoid" 20 percébe a "Strange Illusion" (7:39) és a két tételbol álló "Purple Coloured Kingdom" (12:39) fért bele. Ezek szerkezetileg talán felszabadúltabbak mint a régebb írt dolgaink, átgondoltabbak lettek a témák, megoldásra találtak különbözo technikai problémák és nem utolsó sorban az énektémák megfoghatóbb állapotba kerültek. Egyszóval könnyedébbek lettünk, haha!, mondom én ezt, a viszajelzések viszont azt bizonyitják hogy zenénk ugyanolyan eszement és agyahagyottan skizó mint volt.
A szövegeink nagy részét én írom és amit tudni kell róluk, hogy egy különös szürreális világban játszódnak, őrületet sugallóak és néha megfoghatatlanúl távoliak.

+A romániai érvényesülést illetoen van jelentosége annak, hogy erdélyi magyarok vagytok?

Nem igazán, mert ha zenei téren bármilyen hátrányban is részesülnénk az szinte kivétel nélkül a zenénk eszementsége, öncélúsága miatt van és elonyeink is ugyanebbol származnak.

+ A hallott zene nagy szakmai felkészültséget feltételez, milyen zenei tanulmányokat folytattatok? Ki/kik a zeneszerzok, milyen koncepció szerint írjátok a számokat?

Autodidakták vagyunk mindannyian. Igaz, Gabicának meg nekem voltak úgymond tanácsadóink akik az adott pillanatban nagy segitséget jelentettek, de azt hiszem nem ennek köszönheto amit elértünk. Én idoközben a kolozsvári zeneakadémia zeneszerzés szakos végzos halgatója lettem és mivel nagy csodálója vagyok a XX-dik század avantgarde/experimentális zenéjének így sokféle különös csemegével találkozhattam, de szerintem ez igazából csak a saját munkáimra lehetett hatással, a Psycho Symphony zenéje már évekkel ezelott egy kiforrott világban mozgott.
A zenénk írása, összeállítása közben nem vesszük figyelembe, milyen stíluskövetelményeknek felel meg, itt egy teljes öncélú munka folyik, dehát ezt másként , szerintem, nem is lehet mert az elsodleges és legfontosabb mindig az, hogy a saját mércénknek feleljen meg az amit alkotunk. Nagyon fontos, hogy ez egy csapat munka, mindenkinek vétó joga van és ha valamelyikünk elégedetlen egy adott megoldással/tétellel/témával akkor az vagy kukába kerül vagy újjabb változásokon megy keresztül addig amig teljes összhang nem születik köztünk.

Interview with Attila made by Schervenka R. Endre in 1994. Publised by UDVARHELYI HÍRADÓ 1996 and www.rockpolis.tk

A dalszövegeket angolul éneklitek. Miért?

Úgy gondoljuk, hogy a rockzene nyelve az angol, egyébként meg egy túl szűk közönségre tudnánk csak hatni, hogyha románul vagy magyarul énekelnénk. Kiváltképp nem menne a dolog Nyugaton, ugyanis eltökélt szándékunk Nyugattal is megpróbálkozni, de ha bárkit érdekelnek a szövegek magyar változatai, az nyugodtan írjon és mi elküldjük neki.

Zenestílusotokat hova sorolnád ebben a rockzenét uraló "bábeli zűrzavarban"? Mennyire vagytok elismertek?

Pontosan nem lehet kategorizálni ezt a zenét, de első próbálkozásra a progresszív thrash és a progresszív metal közé sorolható. A díjaknak jó ösztönző hatásuk volt, szívesebben zenélünk, ha tudjuk, hogy látnak bennünk valamit, tehát nem csináljuk hiába - az elismerések lelkileg erősítették a bandát. De az elismerések tucatjaival nem szeretünk dicsekedni, ugyanazok maradtunk, mint akik az első fesztiválon nekilódultak és nem számítottak semmilyen helyezésre. Van egy szlogenünk: "Játszani és kész!" Jól érezni magunkat a színpadon és adni a közönségnek egy plussz élményt.
[ links ]
[ download media ]
[ guestbook ]
© 2005-2007 - Psycho Symphony
All Rights Reserved